Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
102 száz tanítvány addig vizsgáltatott hideg kézzel, míg ettől lázat nem kapott, bár előbb nem volt láza: Languebam, sed tu comitatus protinus ad me Venisti centum, Symmache, discipulis. Centum me tetigere manus Aquilone gelatae, Nec habui febrem, Symmache, nunc habeo. Nyilvánvaló, hogy az ilyen sokoldalú és részletes tanításnak, többé- kevésbé annyi ideig kellett tartania, amint azt Galenos óhajtotta. Aki nem akart nagyon sokáig tanulni, az valamilyen sectát választott magának azok közül, amelyek keveset követeltek, pl. a methodikusok sectáját. Keresett volt mindenféle compendium is. Hogy az orvosi rend tekintélyben gyarapodjék és érdekei védelmet találjanak, Rómában collegium medicumok alakultak. Ezek kiválasztott istenségnek szentelt közös ünnepélyeket rendeztek. Azokat a helyeket, ahol összegyűltek, gyakran scholák- nak nevezték s az is lehetséges, hogy ott tanítottak is. Már az első császárok idejéből való az archiater elnevezés, mint azoknak az orvosoknak a címe, akik meg akarták magukat különböztetni a »medicusok«, a kontárok és csalók tömegétől. Ha Hippokratesszel hasonlítjuk össze Galenost, kiderül, hogy Galenos orvostana a tudományos tényeknek nagyobb anyagára támaszkodik, lényegesen nagyobb gyógyszerkészlet felett rendelkezik, de Hip- pokrates mégis Galenos fölé emelkedik, mert az orvosi művészet feladatait, nehézségeit és lényegét magasabb szempontból fogja fel, mint Galenos. Ez megtanította a fiatal orvosokat arra, hogy hogyan nem illik viselkedni. Nem illik pl. a beteghez így szólni: »Patroklos is meghalt, bár különb volt, mint Te«; vagy nem illik olyan gorombának lenni, mint az a Kointos nevű orvos volt, aki a bortól gőzölgött és midőn egy vagyonos házba hívták s arra figyelmeztették, hogy a bor szaga kiérzik belőle, kurtán ezt válaszolta: »A Te lázad még büdösebb.« Galenos erre figyelmeztette és kioktatta a fiatal orvosokat és becses útmutatást nyújtott nekik, de mégis műveinek igen sok helyén kimutatja valódi mivoltát: kérkedő és elbizakodott ember s ha a betegeivel nyájasan is bánik, kartársai iránt mégis — enyhén szólva — tapintatlan. Galenos orvosi ethikája nem emelkedett az orvosi ethikának olyan magas színvonalára, mint amilyenről az Asklepios-papoknak a Corpus Hippocraticumban foglalt szép esküje tanúskodik. Galenos működése a római birodalom legnagyobb virágzásának idejére, a császárság ú. n. arany korszakába esik. Az állam már majdnem két évszázad óta nem viselt háborút; már Octavianus idejében háromszor zárták be Janus templomát, egyszer 12 évre is, jeléül annak, hogy Róma sehol sem visel hadat; a művelt világnak majdnem minden népe meghódolt Rómának és mindenütt rend és nyugalom honolt. A terjedelmes birodalomnak csak a határian, keleten és északon, került néha sor összeütközésekre, ezek pedig ebben az időben nem hatottak vissza nagyobb mértékben a császárságnak belső életére. Mindenfelé építettek kőútakat, főleg Traianus császár idejében és rendszeresítettek postajáratokat. A jólét növekedett, az irodalom virágzott. Tudós jogászok a népjognak törvénybefoglalásával foglalkoztak. A »város« nagy könyvtárak, paloták, templomok és cirkuszok tömegével rendelkezett. Vespasianus felépítette 110.000 néző számára a Colosseum nevű óriási amphitheatrumot. K. u. az I. században nagy katonai kórházak (valetudinaria) épülnek a birodalom határaim, így Car- nuntumban, Bécs mellett, vagy Novaesiumban, a Rajna mellett, melyeknek
