Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
vagy bűzös köpet rosszat jeient. A sorvadások között gyulladásos, feké- lyesedő és lappangó alakot különböztet meg s ellenük klimatikus gyógyítást, helyi vagy tengeri levegőt és jó táplálkozást ajánl. Tudja, hogy a sorvadás ragadós, azt mondja ugyanis: »A tapasztalat azt bizonyítja, hogy sorvadásba azok esnek, akik sorvadásosokkal egy ágyban aludtak, hosszú ideig együtt laktak, ettek és ittak, avagy ruhájukat viselték, még mielőtt a ruhákról eltávolították volna az ártalmas anyagokat.« A hangnak megváltozását Galenos a gége helyi elváltozásainak tulajdonítja. Leírja az orr betegségeit, így a hurutot, polypusokat, ozoenát; tudja, hogy az orrvérzés általános megbetegedéseknek (vesebajok) lehet a következménye. Részletesen leírja a belek betegségeit: a hurutokat, a belek elzáródását, a vérhast, eholerát (cholera nostras), a kólikát, az élősdieket. A kólikáról tudja, hogy ezt más betegségek okozzák, pl. vesekő stb. A sárgaságot nem tartja önálló betegségnek, hanem azt tartja, hogy az epeútak elzáródásának vagy csomók jelenlétének tünete, azonban más betegségek folyamán is felléphet. Leírja a paraplegiát, a hemiplegiát (ismeri a tünetek kereszteződésének törvényét) és a különböző részleges bénulásokat, pl. a n. facialis stb. bénulását. Hogy milyen nagy volt éleslátása a betegségek felismerésében, arról a »Hogyan kell a színlelőket leleplezni« című műve tanúskodik. Ebben a műben számos olyan testi és psychikai tünetet ismertet, amelyek megkönnyítik a helyes kórismét. A therapiában Galenos elsősorban hippokratikus, aki hiszi, hogy a természet maga gyógyítja meg a betegséget és hogy az orvosnak arra kell ügyelnie, hogy észrevegye azokat a módozatokat, amelyeket a természet alkalmaz. Galenosnak az a törekvése, hogy exact tudománnyá alakítsa át az orvostudományt, épen itt, a therapiában, kórtani és gyógyszertani nézeteiben nyilvánul meg legvilágosabban. Galenos négy alapnedvének (vér, nyák, epe, fekete epe) négy elem (ugyanazon sorrendben): tűz, víz, levegő, föld felel meg. Ezeknek is, azoknak is azonos jellegük (elemi minőségük) van: melegség, nedvesség, hidegség, szárazság. Épen ezekből az elemekből és ilyen vagy olyan arányban kevert minőségeikből (a stoikusok tanának megfelelően, amely szerint a minőség valami anyagféle) keletkezik a vér, nyák, epe és fekete epe. A vérben a forróság, a nyákban a víz és a hidegség, a fekete epében (melancholiában, lépkórságban) a föld és a szárazság a túlnyomó stb. A nedvek helytelen összetételéből keletkező betegségeket a contraria contrariis elvénél fogva ellenkező szerekkel (hideg vagy meleg fürdők, borogatások, levegő) kell gyógyítani, úgy, hogy pl. a túlságos szárazság következtében keletkezett betegségek ellen nedves gyógymódokat, mértéktelen hidegségnél felmelegítő módszereket stb. kell alkalmazni. A négy elemi minőség megvan a növényi, állati vagy ásványi eredetű gyógyszerek jellegzetes sajátságaiban is: a bors heves, a mentha, az ópium1 hideg, a castoreum, bor, hagyma pedig heves stb. A borsnak, bornak, hagymának melege egyébként némileg más, mint a tűz heve és itt Galenosnak segítségére jön Aristoteles nézete a valóságról (az actualítasról) és a lehetőségről (potentialitasról). Az, ami a tűzben in actu^van meg, az a borsban csak in potentia létezik. Minthogy a gyógyszerek nem mind egyformán melegek, hidegek, nedvesek vagy szárazok, Galenos a melegnek, hidegnek stb. 4 fokát is megállapítja és ezzel annak a téves felfogásnak esik áldozatul, 1 Nagyobb adag opium bevétele után a test lehűl, ezt azonban a mai gyógyszertan természetesen egészen másként magyarázza.
