Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
99 hogy érzéki benyomásaink arányosak az inger fokával. Galenos részletesen kidolgozza a javallatokról (indicationes) szóló tant; a javallatok a betegség okától, tüneteiről és a betegnek egyéniségétől függenek. Ezen a téren a négy minőségről szóló tan mindig fontos szerepet játszik. Galenos a populus remedia cupit elvénél fogva általában sok gyógyszert alkalmaz. Müvein meglátszik, hogy tanítványa volt az empirikusoknak is. Csak a növényi gyógyszerek közül 473-at számoltak össze Galenos műveiben s ebben a számban valamennyi keleti és sok európai növény is bennfoglaltatik. Hasonlóképen igen sok ásványi szerrel is találkozunk nála, ilyenek az ólom-, réz-, vas- és arsenvegyületek, tengeri-só, kősó, gipsz, agyag, kén, timsó, szóda, lapis lazuli, jaspis, malaehit és sok más. Az állati eredetű szerek közül felemlíti a tejet, savót, vajat, különböző zsírokat, a herét, petefészket (Galenos a mai opotherapiának előfutára), húst, csontvelőt, tojásokat, nyálat, kőrisbogarakat stb. Galenos számos módszert is közöl a hamisított gyógyszerek felismerésére és felemlíti azokat a pótló szereket is, amelyekkel a drága keleti szerek hiányában — szerinte — szükség esetén ugyanazt a hatást lehet elérni. A gyógyszerek kedvelése mellett azonban ellene volt az olyan utálatosságok alkalmazá- nak, mint pl. a veríték, a vizelet, a menstruatio, a ganéj, stb., amelyeket az empirikusok honosítottak meg. Ezekről így ír: »Be kell ismernem, hogy van sok állati eredetű dolog, amelyekre vonatkozólag nincs személyes tapasztalatom és amelyek utálatosak, visz- szataszítók, sőt némelyik még tilos is. Atyáink idejében egy bizonyos Xenokrates emberi agyvelőt, húst, emberi májat ajánlott, ámbár Rómában tilos az emberevés. Azonban ezek a dolgok, bár törvényellenesek, legalább nem oly utálatosak. Rosszabb a helyzet az olyan egyéb szerekkel szemben, mint amilyen a veríték, vizelet, emberi vér, menstruatio, fülzsír, főleg pedig a ganéj. És mégis Xenokrates leírja, hogyan képes hatni a bélsár, melyet a sebre raktak, torokba kentek, sőt még le is nyeltek. Sohasem volnék képes eltökélni magamat arra, hogy ilyen mocskot lenyeljek, még ha tudnám is, hogy többé sohasem fogok megbetegedni ...« stb. A gyógyszerek alakja és alkalmazásuknak módja Galenosnál (az akkori és későbbi latin nevezéstan szerint) a következő: decoctumok, infusumok, pastillák, pillulák, electuariumok, pulvis, gargarisma, ecsetelő, tüsszentő, rágószerek, befecskendezések, öblítések, belélekzések, (rectalis vagy vagianalis) beöntések, suppositoria (ad anum vagy ad vaginam), pes- sariumok, kenőcsök, tapaszok, linimentumok, cataplasmák, sinapismus, causiicumok, fogporok, kosmetikai szerek, füstölések, meleg borogatások, szóval majdnem mindaz, amit ma is használunk. Hosszú ideig híres volt az aloenek galenosi rendelési módja, valamint a diacodion (sprupus dia- codion a. m. mákszörp). Ga/enosnak kedvenc szere volt a bors, amelyet gyomorbántalmaknál alkalmazott. A gyakorlati orvostudomány köréből Galenosnál a sebészet és szülészet mutatkozik a leggyengébbnek. Fiatal korában, mint gladiátori orvos, Galenos maga is művelte a sebészetet, de Rómában szakorvosi működés fejlődött ki és a sebészettel külön orvosok foglalkoztak. Galenos idejében nem is volt szükséges szülészeti és nőgyógyászati műveket írni, mert e tárgyakról nem sokkal előbb Soranos írt kiváló munkát. A sebészetben Galenos korában Antpllos tűnt ki ritka ügyességével és gyakorlottságával: olyan műtéteket végzett, mint pl. a verőérdaganatok alákötése vagy a hályogmütét (cataractaműtét). Antpllos művei elvesztek, 7'
