Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
91 Asklepios, elhatározták, hogy a 17 éves Galenos az orvostudománynak szentelje magát. Ekkor a fiatal ember eljárogatott a pergamoni iskolákba, amelyek némi kapcsolatban állottak az Asklepios-templommal. Ebben a templomban a világi orvostudomány és a régi papi theurgia között a legjobb viszony állott fenn és Galenosnak is őszinte barátai voltak itt. Néhány évvel később, atyja halála után, elhagyta szülővárosát és útra kelt: hosszabb ideig tartózkodott híres orvosoknál és híres bölcsészeknél. Erről az utazásáról, valamint a jeles orvos egész életéről számos részletet ismerünk saját műveiből, mert Galenos szívesen beszélt önmagáról. Smyr- nában megismerkedett az izmok anatómiájával, Korinthosban tovább tanulmányozta az anatómiát, Palestinában kimélyítette természettudományi és gyógyszertani ismereteit és a legnagyobb kíváncsisággal közeledett Alexandria felé, ahol akkoriban a legalaposabban tanították az osteologiát, és ahová a világ minden részéből állandóan özönlöttek a legkülönbözőbb betegségekben szenvedő betegek. Itt találkozott az összes orvosi irányzatok képviselőivel és, mint mondja, sokat tapasztalt és - sokat fordított hasznára. Legkevésbé tetszettek neki a methodikusok és képviselőjük, Julianos, aki Hippokrates aphorismáit támadta meg. Hippokrates iránt Galenos mindig a legnagyobb tiszteletet tanúsította. Galenos kilencévi vándorlás után visszatért szülővárosába; de már megelőzte őt hírneve, hogy tehetséges író és igen ügyes orvos. Megnyervén egy főpap támogatását, 28 éves korában, Pergamonban gladiatori orvos lett és ebben az állásában alkalma volt sebészeti tudását gyarapítani. Pergamon azonban már nem elégítette ki Galenost. Önbizalommal telten, értékének tudatában, Galenos 32 éves korában Rámának vette útját s azt remélte, hogy itt lényegesen gazdagíthatja majd orvosi tapasztalatait. Maga hasonlította össze (később, midőn megírta életrajzát) ezt a nagy várost azokkal a kis városokkal, amelyekben Hippokrates megfordult. Rómában nem mindennapi diagnosisaival, találó prognosisával és szerencsés gyógyításával Galenosnak egy csapásra sikerült szert tennie az ügyes orvos hírére és mint valamikor Asklepiades, csakhamar jó viszonyba került a legkiválóbb rómaiakkal. Sikeresen meggyógyította Boethus consul feleségét s ezért 400 darab aranyat kapott. Ezenkívül nyilvános felolvasásokat tartott a római társadalom színe-java előtt. A felolvasásokat összekötötte élettani bemutatásokkal, sőt élő állatok boncolásával is.. Ez újdonság volt s híveket is szerzett Galenosnak, azonban felkeltette ellenfelei irigységét is. Galenos sokat dolgozott a tudomány terén, önmaga sok kísérletet végzett és ebben az időben írta meg bonctani és élettani műveit. A többi római orvossal szemben harciasán és támadóan lépett fel. írásaiban sokszor beszél a maga csodás gyógyításairól és más orvosok tudatlanságáról, nevetségessé teszi és ki is gúnyolja őket. A methodikusok iskoláját és tanítványaik tömegét, akik 6 hónap alatt akarták megtanulni az orvoslást, röviden Thessalos szamarainak nevezte el. Kartársai visszadták neki a kölcsönt. Az akkori római orvosok erkölcsi színvonala igen alacsonyan állott és bizonyára jogosan feltehető volt, hogy mindenre képesek. Részleteket nem ismerünk a történtekről, mert hiszen Galenos csak általánosságban beszél róluk; csak azt tudjuk, hogy végül is ellenségei részéről a legrosszabbra elkészülve, a 166. évben titokban elmenekült Rómából. Nem tartották vissza sem már elért nagy sikerei, sem az a remény, hogy nemsokára meghívják a császári udvarba. De vájjon nem játszott-e itt közre más körülmény is, melyről maga Galenos ugyan nem ír, de amire a történelem utal? Nevezetesen, a 166. évben gyors léptekkel közeledett Róma felé az a pestis-járvány, amely
