Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
ELSŐ RÉSZE. 57 I. RÉSZE. Az elől-járó levélre és az Tűkörnek első részére lelki- isméreti ellen ád választ Alvinczi. Kétség-nélkűl hiszem, hogy magad itíleti szerént-is, lelki- isméreted-ellen írtad ezt az feleletet, csak szinte hogy az halga- tásból reád szállandó kissebséget eltávosztathassad. Mert oly szemlátomást habozsz és tébolygasz írásodban, hogy egy gyermek-is újjal mutathattya tétovázásidat. Először azért, lelki-isméreted ellen írod magadat oly ihletben lenni, hogy te tudatlan volnál. Mert mindgyárt utánna veted, hogy ha pénzed volna, oly könyvet röpítettél volna eddig szemem-közzé, melyre csuda ha könyvem nem csordult volna. Amé, hová legyek, ha szemem kiapad az nagy sírás-miá? Sok luther és calvinista könyvet olvastam; légyen áldott az én Uramnak szent neve, soha még eddig eggyik sem tört tormát orrom alá, hogy könyvem csordáit volna utánna. Szükség tehát, hogy bőlcseb és elmésb légy te mind azoknál, valakik az ti részetekről ez ideig írásokkal döglelték az világot. Iszákot-is emlegecz hogy nékem készítettél. Nem tudtam, hogy szűr-csapó, takács, szabó, ardelio légy: ez-után reá tartlak érdemed-szerént. Vajha kedvem volna az veled-való mulatozáshoz, meghid, hogy valóban kifognálak. De nem akarok most az te nyüstös bordádnak takácssága-körűl pepécselni; csak arra emlékeztetlek: mint szokták nállatok temetni az féltében megholt embert? Jöjj reá csak iszákoddal, meglátod, hogy sírva el nem fokasztasz. De heába biztatlak, nem pengeti idegét, a ki madarat akar lőni. És te immár ugyan nyomás írásodban fogadtad, hogy ez-után az én írásimat nem mocskolod trágár pennáddal. Az nyomás írások kibocsátásában való módomat-is irígyled. De bár tudva légyen ez nállad, hogy még ugyan nem teljességgel ügye-fogyott az Istennek dóiga Magyar-országbannis; vadnak jó keresztyén urak, kiknek segítségekkel, az mi az nyomtatással való írásokat illeti-is, megfelelhetünk s meg-is felelünk ti-néktek, hogy igaz tanításunkal eszre fordíthassuk elszédűlt fejeteket. De ez maradgyon ebben. o Pázmány Peter művei. V. kötet.
