Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
2. Reg. 12, 9 58 AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDELME Másodszor lelki-isméreted ellen fogod reám, hogy tégedet tisztessége-vesztettnek nevezlek: és azt írom, hogy ismérlek, mint ebet szőrén. Ted-fel az oculárt és meglátod, hogy sokkal emberségesben vagyon az én írásom, hogy-sem a mint te elő-hozod. Harmadszor lelki-isméreted ellen hazuttolsz engeniet három dologban. Eggyik, hogy te-reád fogtam az Lelki Orvosságnak magyarrá fordítását. Nem úgy vagyon. Mert én nem írtam, hogy te dolgod az Orvosságnak fordítása, hanem az emberek gyanu- ságát említettem. Jóllehet, ha azt mondottam vólna-is, nem vétettem volna benne. Mert magad sem tagadod, hogy te híreddel (az-az te akaratoddal, és talám segítségeddel-is) koholtatott az Magyar Orvosság. En-is tudom, hogy az te németséged nem elégséges az illyen fordításra, de ha te akaratoddal volt ennek eredeti vagy futamattya, szinte úgy te dolgodnak mondhattyuk, mint az Uriás • halálát Dávidnak tulajdoníttya az szent írás, noha az Ammon fiainak fegyvere-miat Ion kimúlása. Másikban abbannis lelki- isméreted ellen hazuttolsz, hogy az felföldön nevezték Lelki Orvosságnak az magyarrá fordított írásocskát. Mert az Cassán nyomtatott könyvnek első igéjéből kitetczik, hogy lelki orvosságnak híjátok a magyarrá fordított könyvecskét. Ha pedig azt akarod reám fogni, hogy az én írásom-szerént elsőbennis ti neveztétek azt Lelki Orvosságnak: abban immár szem-látomást lelki-isméreted ellen cselekeszel, mert én egy szóval sem jelentettem, hogy ti légyetek első találói annak az névnek. Azért csak kötődői velem és az kákán csomót keressz; úgy elmédben avott az hazugság, hogy ott-is hazugsággal álmodol, a hol annak csak árnyéka sem találtatik. Abbannis játékos vagy, hogy egy-nehányszor az bécsi jesuiták munkájának írod az németül kibocsátott Lelki Orvosságot, mint-ha mind az jesuiták dóiga volna, valami Bécsben történik. Te csak újjodból szoptad, hogy jesuiták dóiga az Orvosság; én pedig tudva tudom, hogy abban az jesuitáknak sem hírek nincsen, sem tanácsok. Harmadikban hazuttolsz, hogy az király-kenéshez kedvedet mondottam lenni. Most-is azt itílem, hogy kedveden nem múlnék. Oly emberrel szólottám, a ki jelen volt, mikor az Bocskai halála-után az Cassai szentegyháznak ajtait bézároltattad és csak igen kevés ember láttára Homonnai Bálintot Magyar-országnak uraságára solenni ritu felemelted. Fő úrral beszéllettem, a ki szemével látta az Homonnai Bálint jegyző-könyvében maga kezével felírva, mely nap szenteltetett-fel az magyar fejedelem-
