Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
56 AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDELME 2. Cor. 6, 8. Gen. 15, 11. gók pállya-futásának győzödelmes pálmáját jó kedvel néked engedem. Másodszor, hogy az te házad ékesitő islógos czapragodat magamra nem vészem. Nékem otthon Pázmány vala nevem, nem Pasman. De ha ugyan én belém akarsz botorkázni és nevemen szegezgetni, ám meglátod, meny-el benne, de tuttodra légyen, hogy csak oly eszessen jársz, mint az Aesopus marhája, mely az kon- czot elhagyván, az árnyékon kapdosott. Által-látom szándékodat, Alvinczi Péter. Tudod, hogy az tisztességesen nevelt Nemes vérnek semmi nehezebben nem esik, mint az szidalom és méltatlan gyalázat. Aszt-is eszedben vehetted, hogy Igazsággal, Szent írással, az Régi Szent Doctorok tanításával, enge- met meg nem nyomhacz és az ti hamisságtok ellen-való írásoktól el nem foghacz: azért mint valami mocskos Harpya, rút szitkokkal, gyalázatos és az tennen saját lelki-isméreted szerént-is én hozzám nem illendő morgásokkal akarsz az ellened-való harczo- lástúl elidegeníteni. De kived ebből kétségedet. Ha az én Istenem én-érettem elszenvedte, hogy ördöngösnek, boriszáknak, csalárdnak neveztetnék, csak ugyan el kell hinned, hogy én-is az én Uram- nak igazságáért kész vagyok minden szitkot felvállalni; és örülök, midőn az én Uram tisztességének ótalma-mellet sebeket szenvedek. Per infamiam et honám famam. Akár jó s akár gonosz nevem légyen érette, de holtig el nem állok az igazság ótalmátúl; hanem az mint Ábrahám cselekedék az undok legyekkel, mellyek az ő áldozattyát rútítani akarják vala, azont cselekeszem én-is az ti legyeskedéstekkel: künyű leggyentéssel elkergetem ezeket és azalatt eljárok hivatalomban. Soha én-tőllem ollyan Ígéretet nem hallasz Alvinczi, az minéműt te fogadsz Tűkörödben, tudni illik, hogy ez-után többet veletek nem mocskolódom. Mert az keresztyéni szeretet arra viszen, hogy valamíg mocskosok lesztek, tehetségem és Istentűi reám bízattatott kicsin talentomom-szerént mind addig fáradgyak mocskotoknak mosogatásában. Hogy pedig az mostani írásomnak módgyárúl tudósícsalak: én az te sok heába való szó-szaporításodnak tarafaráját és nyálas szitkaidnak zápor esését fül mellől bocsátom. Az dolognak velejét az mi illeti, ahoz szólok, és rend szerént az te Nyalábidnak poly- vás szalmáját az igazságnak aczél tűkörével felperselem. Minthogy pediglen enyimmé tészed az Lethenyei Uram munkáját-is, tellyék kedved benne; úgy adok választ az én-ellenem-való írásodra, mintha csak-ugyan magam írtam volna az Calvinista Tűkört.
