Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
508 III. RÉSZE. A’ KALAUZ 1 Pag. 85. Verba Irenaei in Kalaúz, II. 12, 139. ■- Pag. 678. ! Pag. 86. 2. Thcss. 2. v. 2. Cap. 3. v. 17. alii scripsere sub nomine Apostolon Vide Kalaúz, I. 456. 4 Pag. 88, 382, 393, 603, 650, 729, 867. s Pag. 382. futunk attúl, hogy a’ Sz. írás verőjével tanitástokat eggyenként roncsuk: De it, közönségesen minden Tudománytokat egyszersmind hamissíttyuk. Oly bizonyságokkal hamissíttyuk pedig, mellyek a’ Szent írás szavain éppíttetnek. Mert, a’ Kalaúz Harmadik könyvé- ben-való bizonyságoknak Major proposition, felvetett fondamentoma, világos Sz. írásokon fondáltatik. Az-is temérdek hazugság; hogy, 1 Irenceus az Apostolok Ira- sárúl mondotta, hogy ebben, mint gazdag tárházban, minden igazságot bétettek az Apostolok. Mert ezt nem a’ Sz. írásról, hanem az Ecclesiárúl írja Irenceus; a’ mint maga-is másut 2megvallya Balduinus. Tertulliánus szavait előhozván, azt írtam; hogy, úgy szólha- hatunk mi-is az Újítóknak, mint ő a’ régi Tévelygőknek. Erre azt írja Balduinus; hogy, 3Ezeket nem nékik mondotta Tertulliánus, hanem a régi Tévelygőknek. Nagy dolog, ha a’ Saxoniai ser szag, meg nem kócsagosította a’ Baldminus agya-velejét, mikor ezt írta. Ki nem tudgya, hogy ezeket Tertulliánus a’ régiekrül írta? De a’ dolog abban vagyon, hogy szinte ollyan szókkal, ollyair győzedelmes erősséggel mondhattyuk mi azokat a’ szókat néktek, mely hathatóson mondotta Tertulliánus a’ régieknek. Ezek-után, Balduinus az én bizonyításomat kezdi rostálni: de igen lengetegen. N° 3. Az Uj Tudományok bizonytalanságának Első Jelenségére, mint felel Balduinus. Első Jelensége az Uj Vélekedések bizonytalanságának, az; Hogy az Újítók, hinni nem akarják a’ mit a’ Sz. írásban nem találnak. Bizonyos pedig, hogy a’ Bibiiá ban nem találtatik a’ Szent könyvek lajstroma; sem hogy valósággal azok írták a’ Biblia könyveit, a’ kik nevét titulusban viselik; sem hogy a’ Szent könyvek oly éppen, tisztán, változás nélkül maradtak, mint először írattak, etc. Tehát ezeket' az Újítók ne hidgyék. A’ ki pedig ezeket nem hiszi, bizonytalanná tészi az egész Keresztyén vallást. Erre Balduinus azt feleli; hogy, iA’ Hit tudományárul, nem a Históriáknál szóllanak ők, mikor azt taníttyák, hogy Nem kel hinni, a mi írva nincs a Bibliában, vagy ebből ki nem hozatik. Hogy pedig a Biblia könyveit azok írták a kik neveket viselik, nem Hit ágazat, hanem história; melyrül az Ecclesia tanú-bizonyságát ök-is bévészik. És így fejezi mondását: 5Quot, et qui sint Sacrae
