Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK I. B1Z0NYSÁGÁRÚL. 505 Továb mégyen Balduinus, és azt írja, hogy a’ Papistaság, nagy akadékot vét az Igazság isméretinek: Mert tiltya a Sz. írás olvasás átül a' Világi embert; és azt kivánnya, hogy az Any ászén t- egyháznak vakul engedgyünk. Ezelőt1 megmutatám, hogy a’ Sz. írás olvasástúl senkit nem tilalmaz a’ Romai Ecclesia. Hogy pedig az Anyaszentegyhaz engedelmességéhez kötelezzük az embereket, Krisztus Urunktúl tanúltuk; ki azt parancsollya, hogy 2Pogánynak tarcsuk, valaki a viszavonyásókban az Ecclesia szaván meg nem nyugszik. Sőt ezen engedelmességet kivánnya, a’ kösségtül a’ Lute- rista Synagóga, 3mikor nem akarja, hogy a Hitrül-való nehéz vete-' kedésekbe bocsátkozzék, hanem a’ Catechismussed megehégedgyék. A’ Harmadik könyvnek Első részében, megbizonyítottam, Hogy igaz Hit szükséges az üdvösségre; És, hogy csak Egy az igaz Hit, melyben üdvözülhetünk. Eggyikét sem tagadgya Balduinus. De hogy ne látassék valamit helyén hagyni mondásimban, itt-is akadoz. Először, azt írja; hogy, a’ minémű Bizonyságokat előhozok a’ Sz. írásból, azok az üdvözítő Hitrül, nem az igaz Vallásnál szóllanak. Ez, merő álom. Mert mi a’ Sz. írásból azt tanúltuk, hogy IEgy a Hit; nem kettő; vagy három: és ez a’ Hit, 5Argumentum non apparentium, a’ láthatatlan dolgok erőssége; az-az, mind azoknak hitelére erősít, a’ miket Isteni jelenésből értünk. Sohúlt*1 a’ Sz. írás, az üdvözítő, és tudományu Hitet nem nevezi; sohúlt ennek külömbözését fel nem jegyzi : hanem csak a’ Luteristák gondolták. És a’ Kalauzban6 megmutattam, hogy az a’ Salvifica hit, mellyel minden Luterista maga-felől elhiszi, hogy ő pokolban nem mehet, nem Hit, hanem balgatag vélekedés. Másodszor, azt írja; hogy rágalmazás, mikor azt írom, hogy a’ Luteristák elein azt tettették, hogy a’ Romai Ecclesiátúl a’ Hit dolgaiban nem külömböznek. Mert7 az Augustai Confessio, Artic. 21. nem szól a’ mostani Romai Ecclesiárúl, hanem a minémű volt' Sz. Ágoston, Jerónymus, Ambrús-idét: mert még akkor, elég hív volt a mennyei Tudomány őrzésében. Allyunk-meg it Balduine; és jer ne törődgyünk tovább a’ sok Írásokban. Ha Sz. Ágoston-idét, a’ Halottakért nem imádkoztak; ha a’ dücsöült Szentek segítségét nem kérték; ha az Igazulásrúl, a’ Jó cselekedetek érdemérül, az Oltari szentségrül, azt nem hitte a Romai Ecclesia a' mit most hiszünk: bár te se hidgy semmit ezekben. Ha pedig Sz. Ágoston *' Sehol. Pázmány Péter művei. V. kötet. 64 Pag. 69, 70. 1 Supra, föl. 495.- Matth. 18. V. 17. ; Ita Bald.relatus supra, föl. 37. Pag. 73. 4 Eph. 4. v. 5. ’ Hebr. 1 l.v. 1.-6 Kalauz, II. 540. r Pag. 76, 216, 350, 509,527.
