Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
238 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS 1 Logi Alogi fol. 107. 2 Logi Alogi fol. 106. 3 Logi Alogi fol. 107. F.pist. 2. contr Alvine. 4 Bellarm. 1. 1. deconcil. c. 12. 5 Supra f. 1S5, Logi Alogi fol. 38. Kalauz (első kiad.) fol. 455. Theodosius és Valentinianus az Ephesumbéli gyülekezetnek azt írják: Nefas est, qui sanctorum Episcoporum catalogo adseriptus non est, illum ecclesiasticis negotiis se se immiscere1. Azt-is feljegyzőm2, hogy noha Constantinus az Nicaenumbéli gyülekezetben volt, de addig csak le sem ült, mig az püspökök meg nem engedték, hogy köztök lehessen: kit az-után minden császárok követtek, úgymond Eusebius. Ezek így lévén, azt mondottam, hogy az mely fejedelem az egyházi birodalmat magának akarja foglalni, úgy cselekeszik mint Oza. Ezzel pedig nem gyaláztatnak az fejedelmek: mert az mint sz. Ambrúsból mondám, és Calvinus-is igen javallya3, nincs nagyob dicsíreti az fejedelemnek, mintha azt mondhatni felőlié, hogy az Anyaszentegyháznak fia: és nem az Ecclesia-felet vagyon, hanem ennek igaz tagja. Az közönséges gyülekezeteknek egybe-hívását a mi illeti, nincs it hely, hogy arrúl szóllyunk: ■ Bellarminusra igazítlak4. Csak azt jegyzem-fel, hogy hamissan említed Eusebius históriájának tizedik könyvét. Ruffinus első könyvét akartad említeni, mellyet (az mint mondám5) az Egyházi Históriának tizedik könyvének nevez Ruffinus. De az Ruffinus szavát hamissan hozod-elő; mert Ruffinus csak azt írja, hogy az papok végezéséből hítta Constantinus egybe az püspököket: Tum ille ex sacerdotum sententia concilium convocat. Te pedig úgy beszéllesz, mint ha magátúl és maga hatalmával cselekedett volna valamit. Hogy pedig az egyházi emberek az világi gyűlésekben légyenek, abba semmi illetlenség nincsen, mint másut megmondottam. Nem-is hallottam még eddig, hogy senkit egyházi embert kitaszigáltak volna az győlésből: de tinéktek azt hiszem jób postátok vagyon, ki azt-is megviszi, a mi soha-sem volt. II. Példa. Azt írja az Kalaúz, hogy az uraknak nem engedik az hit barázdálását. Felelet. Arrúl vala szó, hogy az szent írásban mély és nehéz értelmű dolgok vannak. Azért ha csak egy köz mesterségbennis apród esztendőt kel tölteni, minek-előtte ebbe valaki túdós légyen, az isteni dolgoknak értésére nagyob üdő és szorgal- matosság kívántatik. Azért az kiknek más hivatallya vagyon, hogy azok barázdállyák az hitet, nem szenvedgyük mi Catholicusok. Hanem azt akarjuk, hogy vagy úr vagy szegény ember, de az Anyaszentegyház itíletihez szabja magát az szent írás értelmében. Ezt mondottam, és ebben semmi ellent nem tártnak az catholicus urak. Sőt magok-is ezt hiszik és vallyák: kérd-meg tőllök, ha nem hiszed. Tudom, hogy ezt földes uratoknak ti nem méritek mon-
