Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HATODIK RÉSZE. 239 dani. Mert Luther tanítása az1, hogy az Isten nem háttá az egyházi Doctorokra és gyülekezetekre az hitrűl-való ihletet, hanem az kösségre: és az pásztor tartozik az ő juharnak itíletit követni; kit sok helyen annyira megtartnak az prédikátorok, hogy az mit predi- kállani akarnak, előb az magistrátushoz kel vinniek. III. Példa. Az Praelatus urakat sem böcsűlli az Kalauz. Mert Thelegdi Miklóst és Monoszlóit alattomban luthereknek méri nevezni. Felelet. Ezekrűl az Kalauz nem-is emlékezik. Más könyvembennis soha sem fel szóval, sem alattomban ez jámbor fő embereket nem kárhoztattam. Ha pediglen feljegyzed, hol kérkedtem én azzal, hogy minden bőlcseséget elnyeltem, ám ottan ment ember légy az hazugságtól. De soha azt én sem nem írtam, sem nem itíltem. Tudom, hogy a mit keveset tudok, csak ezered része annak, az mit nem tudok. De it három dolgot akarok tolled érteni, melyről emlekezel. I. Mellyik együgyű lutherista férfi vagy aszszony volt, a ki éngem az szent írásban megfogott? Ha jámbor vagy s nem hazudsz, írd- meg, mely helyen, micsoda dologban fogott-meg? II. Vólt-é eszed, mikor abban akadoztál, mint férjen öszve két mondásom, tudni illik: hogy az Hafenreffer könyvéből tudós ember nem tanúihat, és hogy az túdós emberekkel el akarja hitetni Hafenreffer az léleknek embertől nemzését. Nem érted-é csak azt-is, hogy más az mit ő akar, s más az mit véghez vihet. Te-is akarhatod, hogy az Töröknek mind nyaka szakadgyon, de azért el nem hiteted az eszes emberrel, hogy erre tehetséged légyen. III. Akarnám érteni tolled, minémű sinórral mérted-meg az én elmémet és tudományomat, hogy oly bátran bizonyt mersz azon mondani, hogy én csak meg sem értem az Meisnerus könyveit [25]. Talám magadról itílsz engemet? Ám meglátod: liberce sunt opiniones hominum. IV. Példa. Minden egyéb rendeket böcsűlletlenűl nevez és közönségessen gyaláz az Kalauz. Felelet. It sem találod az igazat. Mert én közönségessen semmi rendet nem gyaláztam: hanem afféle eszeveszett aszszony-népeket, tetves sajtárokat, éretlen katonákat vagy műveseket, kik az sz. írás értelmében annyit tulajdonúnak magoknak, hogy ebben az régi szentektől és az Ecclesiátúí nem akarnak halgatni: sőt ezt lapoczkázni és tanításában meg merik torkolni. Effélékről vala szó. Effélék pedig minémű tisztességet érdemlyenek, ő maga Christus Urunk élőnkben adgya, midőn megparancsollya, hogy az Anyaszentegyháztúl nem halgatókat pogányoknak és nyilván gonoszoknak itíllyük. Nem igazán írod pedig, hogy az 1 Luther Kalauz I. f. 148. Supra f. 198.
