Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HATODIK RÉSZE. 237 mert Christus Urunk hagyása, hogy az gonosznak ellene ne állyunk. Ez-után mondám osztán, hogy lássa Luther, mint jár, ha ebből az bölcs magyarázatból azt kezdik kihozni, hogy jó kedvel kel venni, ha feleségét kivonszák, marháját elprédállyák. Ezt mondottam, és ezért meg nem szégyenlem magamat, hanem ha a kettő közzűl eggyiket megbizonyítod: vagy hogy Luther efféle esztelen bizonságot nem támasztott az Törökkel-való hadakozásnak tilalmára; vagy hogy ezen nyomon és formán az-is meg ne bizonyod- gyék, az mit én említék. VIII. Példa. Azt írja Pázmány, hogy semmi perseléssel szalanna nem lészen az kuvaszból, értvén ezen az jámbor prédikátorokat. Felelet. Nem találád. Mert én ezt nem az jámbor prédikátorokról írtam, hanem az famosus libellus szerző és hamis hír-hordozó latrokról, kiknek hazugságok sokszor markokban tapasztaltatott, de ugyan nem tudnak az szégyenhez. Ha te efféléket tartasz jámbor prédikátoroknak, legyenek tieid jámborságokkal egyetemben. IX. Példa. Magyarinak azt írta Pázmány, hogy megérdemle- néje ha záp tyúkmonnyal haigálnák. Felelet. Ird-fel, ha jámbor vagy, azt-is, mi okból, minémű dologban-való tudatlanságáért, mi formán írtam ezeket, és akkor káromlyad ha lehet írásomat. Hogy pedig mind it s mind az-előt azt írjátok, hogy engem az fő emberek fabula menscenek, udvari játékosnak tártnak, tudom bizonnyal, hogy az magatok rendin való fő emberek-is, kik engem ismérnek, szégyenleni fogják szemptelenségteket. Második vádolás. Négy példával akarja elhitetni, hogy az Kalaúz minden rendeket gyaláz. I. Példa. Azt írja, hogy ez világi fejedelmeknek annyi közi vagyon az egyházi dolgokhoz, mint Ozának az tem- jénezéshez. Felelet. Egyéb bizonyságok-közöt azzal erőssítettem, hogy az Ecclesiában egy fő pásztornak kel lenni, mert ennékűl közönséges gyölekezet nem szolgáltathatnék, sem az pásztorok- közöt-való egyenetlenség el nem végeződhetnék. Annak-utánna az régi sz. doctorok és császárok szava-után mondám, hogy nem ez világi fejedelmek tiszti az hit-igazgatás. Azért Constantinus azt mondá az Nicaenumbéli gyülekezetben, hogy az császárok az püspökök itíleti-alá vetették magokat az hit dolgában: Deus vos sacerdotes constituit et potestatem vobis dedit de nobis quoque judicandi\ Matth 5, 39. Kalaúz I. f. 368. Kalaúz (első kiadás) foL 657. 1 Ruffin. Sozom. Kalaúz. Epist. 2. Alvinc.
