Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
236 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS Kalauz I. f. 198. Kalauz I. f. 600. Kalauz I. f. 521. Felelet. Ezt csak az tagaggya, az ki soha közöttetek nem forgott, veletek nem beszéllett, és szökött papok vagy barátok példáját nem látta. IV. Példa. Azt írja az Kalauz, hogy Luther az sibisolival megrakta plundráját. Felelet. Ha igaz ember volnál, ki kellett volna írnod, mi okbúi és ki után írtam ezt. Staphylus írta, hogy mikor Luther ördögöt akarna űzni, úgy megszorongattaték, hogy nadrá- gát-is elokádná féltében. Ezt Staphylussal egyetemben Lindanus, ßrendenbachius, Alanus, Feuardentius, Reginaidus, Pantaleon és egyebek írták. Ezek-után én-is feljegyzettem, hogy Csepregennis bűzi légyen apjok plundrájának. Nem igen tiszta bezzeg, hogy illyen szaros proféta-után indúltatok, de nem én bűnöm, ha nyelve alá nem tette volt az pincze kúlcsát. V. Példa. Azt írja az Kalaúz, hogy az Either vacsorához az volna legalkolmatosb, az ki oly részeg korában járna az Coenához, hogy az pohár felhajtás-után arczul okádná Minister uramat. Felelet. Itt-is elhalgatod nagy czigánsággal, mi okból írtam ezeket. Luther írja, hogy ember akkor vagyon leg-jób készülettel az Ur vacsorájához, mikor leg-roszszabbúl készült ehez. Ebből mondám következni, az mit te említesz. Ha te még annál-is roszszab készületet tudcz gondolni, ám bár azzal mennyetek vacsorátokra. Bezzeg effélét ha oly soványon és csak magam fejétűi írnék, mint ti elő- állattyátok, magam tennék törvényt ellenem: de ti álnakságtok és az szegény kösség bámítására való czigánságtok, hogy az én mon- dásimnak sem eleit és utóllyát, sem okát és eredetit, sem fonda- mentomit és bizonyságit nem méritek említeni; mert ha ezt feljegyeznétek, kitetczenék farka rókánknak. VI. Példa. Az Concordia könyvét mosléknak nevezi az Kalaúz. Felelet. Méltánnis nevezi; mert sok bizonságokkal annak gazságát és hamisságát megtapasztaltatta. VII. Példa. Gyermekké tészi magát Pázmány. Mert azt írja, hogy Luther nyakában rántyák az büdös berhét: és jó kedvel kel szenvedni, ha házából kivonszák feleségét, prédára vetik marháját. Felelet. Az ki ezt csak így nézi, az mint elő-hozod, gyermekségnek itílheti. De ha felírnád, mi okon, mi móddal, minémű fonda- mentommal írtam ezeket, az ti bolondságtokon álmélkodnék. Magyarázván eggyüt, mely esztelenül szoktak az Lutheristák bizonyítani az szent írással, többi-közöt hozám azt-is elő, hogy Luther az Török-ellen-való hadakozást tilalmasnak lenni azzal bizonyíttya,
