Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
NEGYEDIK RÉSZE. 191 hetitek helyét, melyben ezt tagadtam volna. Sőt azt Kalauzban sokszor írtam, hogy az emberi természetnek adatott az isteni személlyel és természettel eggyüt minden hatalom és minden isteni tulajdonság: nem úgy, hogy ezek-által az emberi természet örökkévaló vagy halhatatlan lenne, hanem hogy per eas, quatenus re sunt idem cum Verbo, subsistat, ezek, az mennyire eggyek az Fiúnak személyével, személyezzék az emberi természetet. Hamisság az-is, hogy én az Christus emberségét oly pusztának és üresnek mondanám az isteni mindenhatóságtól, mint énmagamat. Mert az mint eléb megmagyarázám és az Kalaúzban nyilván taní- tám, az isteni személynek egyessége, magával eg}mtemben, az Christus emberi természetéhez foglalta az isteni mindenhatóságot, az töb isteni tulajdonságokkal egyetemben: noha ezek az emberi természetet örökké-valóvá, halhatatlanná nem tették. Az-is csak ugyan hazugság, hogy én két személyid Christust tanítok. Mert én csak egy személyid Christust hiszek, melyben két természet lévén, emberi természeti-szerént halandó és teremptett erővel tündöklő: isteni természete-szerént halhatatlan és mindenható. Az-is merő bolondság, hogy az szent Háromság-helyet szent Négyességet kellene az én tanításom-szerént vallani. Mert erre az balgatagságra soha én semmi okot nem adtam, hanem az Morgók szelessége gondolta, hogy én két személyt állatok Christusban, és ebből az magok álmából satólnak Négyességet. Esztelenség az-is, hogy merő sült eretnekséget tanítok, midőn azt írom, hogy az Fiú Istenhez csak az felvett emberi természet- szerént illik az üdőben-való születés. Mert ha ez eretnekség, szent Pált-is kárhoztassák,- ki az Urunk születését test-szerént mongya hogy lett embertől. Az Ephesumbéli gyöleközet-is azt mondá, hogy sült bolondság azt hirdetni, hogy az istenség-is született és szenvedett. Az Morgók pedig ez balgatagságot nyilván taníttyák. Mert eggyüt így írnak: Igazán mondgyuk, hogy az Fiú Isten Máriától született, kínt szenvedett, nem csak emberségére nézve, hanem isteni személynek tulajdonsága-szerént-is. Ismét: Máriának méhében fogantatott és született egész személye-szerént, nem csak ember- sége-szerént. Viszontag: Az Fiú Istennek személyével eggyüt, az ő istensége-is született Máriától. Mind ezek-mellé azt vetik az Morgók, hogy az mit az születésről mondnak, azont kel érteni az töb dólgok-felől-is, tudni illik az szenvedésről, halálról. Soha bizony Kalauz II. f. 424. 427. Morgók föl. 177. Morgók föl. 177. Morgók föl. 177. Morgók föl. 178. Morgók föl. 178. Föl. 178. 149. Morgók föl. 181. Morgók föl. 17«.
