Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZI*. 157 Mind ezekből kitetczik, hogy meg sem mozdíthatták az Morgók azokat az bizonyságokat, mellyekkel az magok saját fonda- mentomiból az Lutheristaságnak hamissága megbizonyodott. Sőt mivelhogy csak hamissággal és hazugsággal viaskodtak eddig: nem én pironságimnak, hanem Csepregi szégyenvallásnak kellett volna nevezni az ő írásokat. MÁSODIK RÉSZE. Hamis vádolással nem terheltem az Lutheristákat. Ha szidalommal és gyalázatokkal, ha csintalan és fajtalan beszédek moslékával lenyomathatnék az igasság, tagadhatatlan volna az Morgók győzödelme: kik azt hiszem ugyan megrótták magokat, és valahol valami trágárságot, csélcsapást, susnyaságot találtak, ebben az rövid írásnak szemetében kapcsolták. De mivelhogy az szitokkal csak dühösségeket bizonyíttyák az Morgók, nem mocskolódom véllek, tárcsák magoknak embertelenségeket. Minek-előtte pedig továb lépjünk, azt eszünkben vegyük, hogy az Christus Urunk hatalmától és az mi lelkünk származásától megválva, valamiket az Morgók írásoknak második részében forgatnak, azok nem az közönséges Római hitet illetik, hanem csak szinte az én írásomat. Mert noha az Kalauzban sok erős bizonyságokat támasztottam az luther vallásnak hamissítására, de azok- közzűl csak eggyikben sem mértek harapni az Morgók, hanem azon mesterkednek, hogy az én írásomban vagy tudatlanságból, vagy gondolatlanságból történt fogyatkozásokat mutassanak. És jóllehet magamnak annyit nem tulajdonítok, hogy fogyat- kozás-nélkűl-valónak itíllyem írásomat, mivelhogy In omnibus inemendabilem esse, divinae utique solius, non autem mortalis est constantiae ac roboris, Istenséghez illik, hogy mindeneket tuggyon és semmiben ne vétkezzék: mindazáltal, Isten vélem lévén, megmutatom, hogy csak merő balgatagság, szelesség, tudatlanság, hamissan költött enyelgés, csélcsapás, trágárság, valamit az Morgók ellenem böfögtek. Maga ha ugyan valamiben az én tudatlanságomat megérték vólna-is, ezzel egyebet nem nyernének, hanem hogy én sem vagyok oly szemes, ki mindent lássak, botlás-nélkűl járjak. Quandoque bonus dormitat Homerus. Namque opere in longo fas est obrepere somnum. Morgók fol. 78, 86, 257. Iustinian. Leg. 2. De confirmat. Digest.
