Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)

Részletes rész - IX. Fejezet. Jellegzetes széklet nélküli fejlődési zavarok

247 megbetegedéseinél és a pneumonia centrálisnál. A tünetei a meningitiséhez teljesen hasonlók, heves főfájás, hányás, obsti­patio, hyperaesthesia, tiainiss tünet, tarkómerevség, Kernig tü­net opisthothonus, strabismus, sensoriumzavar, deliriumok stb. vannak jelen s annyira uralják a kórképet a meningealis tü­netek, hogy meningitis cerebrospinalis epidemicá-val lehetne összetéveszteni. A fontanella elődomborodik, feszül. A helyes kórjelzést megnehezíti az is, hogy pneumonia centrálisnál, felsőlebeny pneumoniánál tompulat csak későn mutatható ki. Feltűnik azonban a szapora nyögő orrszárnyi légzés, a nagy dyspnoe és cyanosis. A 4.-5. napon herpes labialist látunk megjelenni. A pneumonia intermittens szintén atypicus lefolyású. A láz szabályosan, intermittáló typusu, continua continens helyett. Prognosisa. A complicatiótól függ. Gyermekeknél a lefo­lyás enyhébb, csecsemőknél veszélyesebb. Rossz a prognósis szivbántalomnál, typhus abdominalissal vagy táplálkozási zavarokkal kapcsolatban. Nincs remény, ha az oldódás elma­rad, növekedik a pulzusszám, mert tüdőoedema folytán bekö­vetkezik az exitus letalis. Complicatiók. Ha nem kerül krízisre a sor, vagy újból kezdődik a láz és szabálytalan, akkor pleuritis van jelen, mely lehet savós, de lehet gennyes is. Gyakran látunk peri­tonitis pneumococcicát. Ritkábban tüdőtályogot, inkább spa­nyol influenzához kapcsolódva, amikor az egész tüdő genye- sen beszűrődhet; gyakori következmény a tuberculosis, melynek a pneumonia igen jó előkészítő talaja. Carnificatióról szólunk akkor, ha az izzadmány szervül ; szivbénulás által exitus leta­lis, mely bekövetkezhetik még collapsus genyes pericarditis, endocarditis ulcerosa, myocarditis, tüdőgangraena, tüdőoedema, astheniás pneumonia, peritonitis és elég gyakran meningitis purulenta miatt. Otitis media gyakori szövődmény. Diagnósis. A qraegnans tünetek alapján történik. Nehéz lehet, ha a betegség kezdetén heves hányás, abdominalis tü­netek lépnek előtérbe, appendicitist, peritonitist, ileust utánoz­hat. Mielőtt műtéthez fognánk, gondosan vizsgáljuk meg min­dig a tüdőt, nehogy pneumoniás izgalmi tünetek tévedésbe ejtsenek. Máskor a jelen lévő meningismus, vagy meningitis a kórképet elfedik. . Differential diagnosis felállításakor elsősorban a tudó többi megbetegedései jönnek tekintetbe. (L. Bronchitis c. fe jezet.) Nehéz lehet sokszor a differentialis diagnosis igen f.ata

Next

/
Oldalképek
Tartalom