Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)

Diganosticus rész - IV. Fejezet. A csecsemő és gyermek megvizsgálása

no

pangás van, amely bomlásnak indul, belőle toxicus anyagok szívódnak fel, étvágytalanságot, hányingert, kínzó főfájásokat okozva (habitualis obstipatio), majd hasmenést, mely így az obstipatióval váltakozik. Appendicitisnek gyakori oka. Ezt a habitust jellemzi : Többnyire alacsony termet, gracilis csontrendszer, halvány bőr és nyálkahártyák, kevés zsírpárna, fénylő, élénk tekintetű szemek, nyugtalan beszéd és magaviselet. Legbiztosabb jele (stigma) a „costa decima fluctuans“ (repülő, vagy csak lazán rögzített 10. borda), mely már igen fiatal gyermekkorban is kimutatható és jelzi a neurastheniára való hajlamot.

Neuropathia. Csecsemőknél. Rosszul szopnak, csak rán- cigálják az emlőt, ok nélkül és sokat sírnak, nyugtalanul alusznak és viselkednek. Az ilyen csecsemőt kibontva, rögtön feltűnik, hogy a sarkak egészen lekoptatottak, úgyszólván nincsenek a lábakon sarkak. Sokszor pylorospasmus-sal együtt jelentkezik, amikor a csecsemő minden étkezés után hány. Inkább fiú csecsemőkön észleljük.

Exudativ diathesis, ismertető jele a hajas fejbőrről a test többi részeire leterjedő seborrhoea, az arcon crusta lactea, intertrigók, a hajlatokban, eczemák, strophulusok a nyakon és a fülek mögött, de lehet bárhol, blepharitis és hajlam a

nyálkahártyák gyuladásos megbetegedéseire.

*

Fejlettség. Megnézzük, hogy a csecsemő hossza korának megfelelő-e. Fej, mellkörfogat vizsgálata, egyes testrészek fejlettségénekmegállapítása. 2500 gr. alatti újszülött gyengén fejlett.

Köztakaró színe. Az újszülött physiologiásan pár napig erythemás. Sápadt alimentaris okokból (splanchnicus hyperae- mia folytán), vagy parenteralis infectió következtében (valódi anaemia). Fakó, sárgás-szürkés pyelitisnél ; jellemzően fakó kissé márványozott: luesnél. Viasszerű: súlyos anaemiáknál. Halvány és zöldes árnyalatú sápkórnál.

A bőr színe függ: ÍJ A vér haemoglobin-tartalmától.

2.) A bőr véredényeinek teltségétől. 3.) A véredényeket fedő bőr vastagságától.

Állandó halványségot látunk gyermekeknél a haemoglobin megkevesbbedésével chlorosisnál (oligochromaemia), amikor a gyermekek a halvány bőrszín mellett rendesen jól tápláltak; továbbá anaemiáknál (oligocythemia), melyek gyakran másodlagosan fejlődnek ki chronicusan fennálló és cachexi- ához vezető betegségek kapcsán. (Tuberculosis, lues hereditaria,