Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
III. A vérkeringési szervek betegségei
Auscultatio. Igen jellemzőek, sőt pathognomonikus jelentőségűek a pericardialis dörzszörejek. A fibrinfelrakódástól érdes szívburok-le- mezek egymáshoz dörzsölődése okozza (pericarditis sicca egész területében, p. exsudativa esetén csak az elején és végén, amikor még nincs, vagy már nincs nagyobbtömegü folyékony izzadmány). V pericardialis lemezek összenövése meggátolja a dörzszörejek létrejöttét (p. adhaesiva). A dörzszörejek legjobban hallhatók a szívbázison. Esetenként a svstole. máskor meg a diastole alatt hallhatók jobban. Inspirium is erősítheti, úgyszintén a szívtájra gyakorolt nyomás. A szívhangok erőssége változó, de a dörzszörejek sokszor teljesen elfedik. Nagyobb exsudatum esetén a dörzszörejek éppúgy eltűnnek, mint a szívhangok. A pericardialis zörej megkülönböztetése az endo- ea r cl i a 1 i s tö 1 nem mindig könnyű. Tájékoztatásul szolgáljon: 1. a pericard. zörej legjobban a szivbázison és pulmonalis felett hallható, az endocardiális a szívcsúcson, 2. a pericard. zörej nem függ szorosan a systole-diastolétől, az endocardialis igen, 3. a pericard. zörej nem vezetődik a véráram irányában, mint az endocard., amiért is ez utóbbi az egész szív felett hallható, míg az előbbi inkább csak körülírtan, keletkezése helye felett. A diagnosis felállítása szempontjából kétes esetekben ajánlatos a veszélytelen próbapunctiót megcsinálni. Helye a 1. mamillaris (Cursch- mann) vagy a sternum balszéle az 5. bordaközben (közvetlenül a proc. xyphoideus alól is beszúrhatunk felfelé). A hosszasan elhúzódó szívburokgyulladás ugyanolyan keringészavarokkal jár, mint bármely idült szívbántalom. A pericarditis egyes különleges alakjai. 1. Pericarditis externa, a szívburok külső felszínének gyulladása, melyhez rendszerint a mediastinum kötőszövetének (mediastinopericarditis) és a szomszédos pleu- rának a gyulladása (pleuropericarditis) társul. Legtöbbször gümőkór okozza. Jellemzők az extrapericardialis (pleuropericardialis) dörzszörejek (ezek nemcsak a szívműködéstől, hanem a légzéstől is függenek). Továbbá a pulsus paradoxus (azaz a pulzus minden belégzéskor kisebb lesz; oka valószínűleg az, hogy inspiratio alkalmával megfeszülő mediastinalis kötegek leszorítják az aortát, a nagy vénák törzsének leszorítására vezethető vissza a jugularis megauzzadása is minden belégzéskor). 2. Pericarditis adhaesiva (concretio s. synechia pericardii). Az izzadmány szervülése szálagos vagy lapszerinti összenövéseket hozhat létre a szívbui'ok lemezei között. Megj-egyzendő, hogy terjedelmes összenövések minden klinikai tünet nélkül is előfordulnak, amit autopsiás leletek bizonyítanak, legtöbbször azonban többé-kevésbé súlyos tünetek fejlődnek ki. A szív- tompulat nagyobb és kopogtatásnál resistens, amit egyéb eredetű tom- pulatnál nem tapasztalni. Fontos a szívcsúcs vizsgálata: a nagy tompu- lat ellenére sincs igen sok esetben látható vagy érezhető szívműködés. Máskor a szívcsúcson, vagy, ami fontosabb, a szívtáj terjedelmes részén systolés behúzódás észlelhető. Diastole alatt a behúzódott mellkasrész aztán pulzusszerűen visszarúg. Hallgatódzás, nem szövődött esetekben tiszta szívhangokat ad, de nem ritka a három szívhang sem (galopp- rvthmus, a diast. hang kettős). Gyakori jelenség a duzzadt nyald vénák hirtelen collapsusa minden szívdiastolé alkalmával (Friedreich-féle dia- stolés vénacollapsus); oka az a körülmény, hogy kamradiastolékor a vénák kiürülése igen könnyű ,mert a mellkasfal egy része, előző systo92
