Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

III. A vérkeringési szervek betegségei

hat, de igen ritka. Kórokozó egyébként leggyakrabban a staphylo- és streptococcus.

Kórbonctanilag két alakja van: endocarditis verrucosa (szemölcsös) és ulcerosa (fekélyes szívbelhártyagyulladás , mely leggyakrabban a billentyűket illeti, aminek az a magyarázata’ hogy összecsapódásuk folytán a billentyűkön hámfoszlások jönnek létre, amelyek alkalmat szolgáltatnak a vérben keringő kórokozók megtelepedésére. A vérkeringés menetirányából folyik, hogy születés után a bánialom helye majdnem mindig a mitralis és aortabillentyűzet, míg a méhenbelüli éleiben (e. f o e t a 1 i s) a tricuspidalis.

Tünetek. Szívtájról kiinduló balkarba sugárzó fájdalom, légzésnehézségek, szívdobogás, szabálytalan hőingadozások, mind olyan tünetek, amelyek nem egyszer hiányzanak is. A szívtompulat rendes, de a szívcsúcson többnyire hangos fúvó jellegű systoles zörej (mitralisan lévén rendszerint a baj). A pulmonalis 2. hangja sokszor ékelt. Ez obiectiv tünetek olykor annyira bizonytalanok, hogy a kórmegállapítás szinte lehetetlen. Ez az e. verrucosa képe, mely napok-hetek múlva teljesen gyógyulhat, legtöbbször azonban e. chronica, ill. vitium fejlődik belőle. Ritkán halálos.

Jóval súlyosabb a rosszindulatú euidc£rq.sa fdiphteritica, maligna, septica), mely általános sepsises fért. rész jelensége. Subiectiv-obiectiv tünetek ugyanazok, mint a jóindulatú alaknál, de sokkal határozot- tabbak. Hozzájárul a sepsis ált. tünetcsoportja: magas intermittáló láz, elcsettség, bőr- és nyálkahártya-vérzések, retinavérzés, izületduzzanatok, pontszerű vese- és agyvérzések, apró tályogok a különböző szervekben (mindmegannyi embolia, ill. metastasis). Sokszor halálos. Ha elhúzódik, igen mélyreható elváltozásokat hagy maga után. - A jó- és rosszindulatú szívbillentyűgyulladás között átmeneteket képez az e. ulcerosa lenta, mely a fekélyes gyulladás enyhébb válfaja: kisebb hőingadozásokkal, lép- és má j megnagyobbodással hónapokig is elhúzódik, de a halálos kimenetel szintén gyakori. Az e. acuta recurrens idősült, elhúzódó endocarditis talaján fellobbanó újabb heveny gyulladást jelent, mely úgv lefolyását, mint tünetei súlyosságát tekintve inkább rosszindulatú.

Therapia. Ágynyugalom, jégzacskó a szívre. Eokozott szívműködés esetén digitalis, fájdalom ellen esetleg morphin. Polyarthritis esetén rendesen a 2. hét folyamán jelentkezik az endocarditis; hogy erélyes salicyl-adagolás (5—6 g pro (lie) meg tudja-e akadályozni kifejlődését, több mint kétséges. Kifejlődött endocarditisre alig vau hatása. A sep- likus alakkal szemben megkísérelhető collargol. trypaflavin és anti- streptococcus-serum befecskendezése. Mindenkor fontos az ált. erőheli állapot fenntartása.

2. Endocarditis chronica.

Kóroktan. Többnyire e. acuta következménye (ezek. rendszerint mitralisbillentyü-hibák). Van azonban egy csoport, mely látszólag elsődlegesen lép fel, de ezek nagy része jsyphilis következménye, amikor is a folyamat az aortáról az aortabillentyűsre harapódzik át (ezek rendszerint aortabill.-hibák), kisebb részük arteriosclerosis folyománya, különösen azok, amelyeket nephrosclerosissal kapcsolatban eszlelünk. Utóbbi esetben nehezen dönthető ci, hogy a két megbetegedés egy