Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

III. A vérkeringési szervek betegségei

lámadáspontja a K ei t h-F 1 a c k-f. csomó, mely a sinus venosus-ban, azaz a vena cava sup. beszájadzása helyén van. Az ingerület innen a \\ e n c k e b a c h-f. nyaláb közvetítésével a pitvarokra, majd a pitvarkamrai válaszfalban levő Tawara-f. csomóba, innen pedig a II i s-f. köteg két szarán át a kamrák izomzatára terjed. Ha bizonyos kóros viszonyok közt, akár a szívizomzat egyes részeinek ingerlékenysége fokozódik, akár rendellenes ingerek érik a szívet, akár pedig megszakad az ingerületvezetés, beállanak a rythmus-z avarok, amelyeket eredetük szerint következőképpen csoportosítunk:

a) Extrasystolés arythmia. A rytmuszavarok közt a leggyakorib' \z extrasystole maga olyan időelőtti szívösszehúzódás, mely a szívműködés rendes rythmusát megzavarja. Oka vagy a szív bizonyos részeinek rendellenes ingerlékenysége, vagy valamelyik rekeszének túltelődése, amik rendszerint a szívizomzat megbetegedésének következményei. Megjegyzendő, bogy az extrasystolés arythmia átmeneti jellegű is lehet, amikor nincs komolyabb jelentősége (nikotin-intoxicatio, postinfectiós állapot). — Az extrasystole miatt a következő rendes systole nem jöhet létre, tehát kimarad, mert az inger a szívet extrasystolében, tehát stadium refracteriumban éri, úgyhogy helyette hosszú szünet (compensates pausa) következik, mely alatt azonban a szív ingerlékenysége annyira fokozódik, hogy a rákövetkező systole a rendesnél jóval erőteljesebb (ez a dobbanó systole subiective a szívbotlás kellemetlen érzésével jár). Az extrasystole utáni systole rendes időben következik be, úgy hogy a systolés és extrasystolés szívperiodus tartamának összege idöbelileg teljesen egyenlő két rendes systolés szívperiodus tartamával. — Ha minden rendes systole után extrasystole lép fel a pulsus bigém inas képe áll elő. Hasonló módon jöhet létre p. tri-, quadrigeminus is. Extrasystolék halmozódása esetén a szívműködés, ill. erlökés teljesen szabálytalanná válik, esetleg paroxysmusos tachicardia fejlődhetik ki. Viszont pulzusritkulás is előállhat, ez azonban csak pseudobradycardia. Éspedig azért, mert az extrainger ilyenkor a szivet még alig ingerelhető állapotban éri, minek folytán a szívösszehúzódás (extrasystole) annyira gyönge, hogy a kisajtolt vér alig, vagy egyáltalán nem hullámzik a perifériáig, tehát az ennek megfelelő érlökés sem tapintható.

b Pulsus alternans akkor áll elő, ha a szívösszehúzódások váltakozva hol erősebbek, hol gyengébbek, miáltal a magasabb érlökést mindig egy alacsonyabb követi. Oka valószínűleg a szívizom contractili- lásának zavara. — Könnyen eltéveszthető a pulsus bigeminus-szal extra- systole), bár ez utóbbira jellemző, hogy az extrasystolés kis pulzust, erősen dobbantó systolés pulzus követi.

c) Vezetéses arythmia. Oka a His-f. köteg (fasciculus atrioventricularis) vezetőképességének módosulása: az inger megkésve, vagy egyáltalán nem vezetődik át a pitvarokról a kamrákra. Az ingerátveze- tés késése esetén a kamrák összehúzódása vagy rendszeresen késik a pitvarokéhoz képest vagy pedig folytonosan nagyobbodik a késés, míg végül egy kamrasystole kimarad (valóságos intermissio). Ilyenformán előfordul, hogy minden második kamrasystole kimarad (hasonló a p. bigeminus-hoz). Az is lehetséges, hogy csak minden 2—3 pitvarösszehúzódásra következik egy kamraösszehúzódás, úgy hogy az artéria- pulzus 1:2 vagy 1:3 arányban viszonylik a jugularis pulzusához. Ha a His-f. köteg vezetőképessége teljesen megszűnik (gumma, heg, myomalacia stb. által) előáll a vezetésbeli zavar legsúlyosabb ioka: a

77

I