Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

kiürülő kevés köpet a lehelettel együtt igen bűzös lesz. A köpet kiürülésével megint javulás áll be. A kiürülést Quincke-f. fektetéssel elő lebet segíteni: oldalfekvésben a beteg mellkasát mélyebbre helyez­zük, tekintve, hogy a tágulatok rendesen valamelyik alsó lebenyben székelnek (éppúgy, mint a pneumonia-pleuritis, mely előidézi). — A fizikális tünetek a hörgtágulatok száma, helye és teltsége szerbit vál­toznak. Általában hörgi légzést és számos közép- sőt nagyhólyagú, gyakran csengő szörtyzörejt hallunk. A kopogtatás hangja kissé tom­pult (részben a tágulatokat környező idült pneumonia és pleuritis miatt is), ha a váladék kiürül, gyengén dobos színezetet ölt. Ha a zsákszerű bronchiektasia megfelelő nagyságú és elég felületes, úgy cavernatüne- teket utánozhat (1. Tüdővész). — Jellegzetes a kézujjak körömpercé- nek dobverőszerű megvastagodása. Szövődményei: bronchitis putrida, bronchopneumonia gangrae­nosa és érkimaródás folytán többé-kevésbé súlyos tüdővérzés. Ritkán amyloidosis is. Therapia: a váladékpangás megszüntetésére köptetők és Quincke-f. fektetés. A váladékbomlás és bűz ellen inhalatio (terpentinolaj stb.). A váladék csökkentése céljából megkísérelhető a szomjaztatás és izzasz­tás (2 héten át naponta legfeljebb 3/4 1 folyadékot kap a beteg sok hús, vaj, kenyér mellett). — Végső esetben sebészi kezelés jön számba (a tágulat megnyitása, pneumotomia. esetleg mesterséges pneumothorax készítése). 6. Hörggörcs (asthma bronchiale). Időközönként rohamokban jelentkező nagyfokú exspiratiós dys- pnoe, amelyet múló hörgszükülés, tüdőtágulat és a hörghurut egy bizo­nyos faja (bronchiolitis exsudativa) jellemez. A kis bronchusok és bronchiolusok szűkülete, amely a dyspnoet közvetlenül létrehozza, három tényezőn alapszik: a finom hörgők izmainak tónusos görcsén, a nyál­kahártya megduzzadásán és izzudmányterinelésén (bronchiolitis exsu­dativa!. Az asthmás roham vagy reflexesen jön létre (u. n. reflex- asthma) többnyire az orr felől kiváltva (kagylóduzzanat, polypus, szagingerek, porbelégzés) vagy idiopathiásan (neuropathiás befolyás). Kétségtelen, hogy létrejöttében az öröklött hajlamnak (fokozott va­gotonia) szerepe van. Ez magyarázza azt, hogy neuropathiásan terhelt családokban gyakoribb. Bizonyos vonatkozásban látszik lenni köszvény- nycl, migrainnel. továbbá makacs bőrkiütésekkel, igy eccemákkal, urti- cariaval és egyéb anaphylaxiás jelenségekkel (arthritismusos diathesis). Hogy maga az asthmás roham, mely kétségtelenül a szervezet öröklött vagy szerzett túlérzékenységének következménye bizonyos ingerekkel (elsősorban fehérjékkel) szemben, mennyiben anaphylaxiás tünemény, még vita és vizsgálat tárgya. Tünetei: rendszerint minden előzmény nélkül, hirtelen jelentkező nagyfokú légszomj alakjában lép fel. A rohamok majdnem mindig éjjel (éjfél előtt) köszöntenek be. Félelem-, szorongásérzet, mellfáj­dalom vesz erőt a betegen. Bőre halvány-szederjes, sokszor hideg verej­ték borítja. Hogv a légzés segédizmait is működtethesse, felül stb. (orthopnoe). Belégzés-kilégzés egyaránt nehezített, de különösen ez utóbbi (exspiratiós dyspnoe), amelyet messzehallható búgás és sípo­lás kisér. Mint a hörgők megbetegedéseinél általában, itt is megnyúlt 45 L I

Next

/
Oldalképek
Tartalom