Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
VI. A vese betegségei
meny it ő (concentratiós) 1. épességének és c) a vese részmüködésének vizsgálatára. a) A higitóképesíég vizsgálata: reggel éhgyomorra 1.5 1 vizet (teát, limonádét) itatunk s utána félórás részletekben gyűjtjük a vizeletet. Egészséges vess még a délelőtti órákban (3—5 óra alatt) választja ki, miközben a vizelet fajsúlya igen alacsony (1001—1005). Beteg vesénél a többlet kiválasztása esetleg az egész napra elhúzódik, illetőleg a vizelet nem szaporodik meg, nem hígul fel, ugyanolyan fajsúlyú, mint előző napon, azaz a vese elvesztette higító képes égét. b) A töményítőlépesség vizsgálata: a vízkisérlettel összekapcsol-! ható, amennyiben az iménti vízivás után egész nap szomjaztáljuk a vizsgálandó egyént és tisztán száraz táplálékon tartjuk. Egészséges vese. miután a fenti víztöbbletet kiválasztotta, délután már kevés, magas fajsúlyú (1024—1035) vizeletet választ ki. Beteg vese (nagyon sok esetben) elveszti tömény vizeletet kiválasztó képességét, olyannyira, hogy a vizelet alacsony fajsúlyú maradhat még a szomjaztatás utáni napon is. Hyposthenuria az a kóros veseműködés, melynél a vese elveszti íöményílő képességét (a vizelet fajsúlya nem emelkedik 1012-nél magasabbra), higító képességét azonban megtartja. — Isosthenuria esetén elveszti úgy töményítő, mint higító képességét: a fajsúly állandóan alacsony (1003—1013) és kb. egyenlő a fehérjementes vérsavó fajsúlyúval (1010) minden körülmények közt. Ez igen komoly vesebán- talom jele. Compensatio egyldeig lehetséges még, amennyiben a vizelet mennyisége napi 2—4 1-re szaporodik, miáltal az alacsony o/0-os töménység ellenére is biztosítja a vese a vizelelalkalrészek elegendő össz- kiválasztását. A vizelelmennyiség csökkenésével (decompensalió) beül a hugyvérűség (uraemia) veszedelme a vérben rekedt anyag-, cseretermékek és sók mérgező hatása következtében. c) A részmüködés vizsgálata. Fontos, mert ia vese igen sokszor csak bizonyos vizeletalkatrészekre vonatkozólag veszti el töményítő képességét (ez a partialis hyposthenuria, szemben a totalis hyposthenu- riával). Következményeiben legfontosabb e tekintetben egyrészről a konyhasó, másrészről a hugyany (általában a nitrogéntartalmú anyagok) kiválasztásának csökkenése vagy hiánya. — • A vizsgálat maga úgy történik, hogy a beteg először több napon át fehérje és sószegény (tojásból, lisztes és tejes ételekből álló) étrendet kap. Azután egyik nap 20 g bugyanyt (ureum purum) cs egy másik nap 10 g konyhasót adunk az ételekkel. Ép vese ez anyagokat legkésőbb 24—36 órán belül teljesen kiválasztja, míg beteg vesénél egyik vagy másik anyag kiválasztása több napra húzódik vagy be sem következik. — A nitrogenkiválasz- tás csökkenése (hypazoturia, azotum = nitrogen) főleg a glomerulusok megbetegedésekor észlelhető, de minden nagyobb veseszövetpusztuláskor is. Ilyenkor megszaporodik a vérben a maradéknitrogen (az a nitrogen, mely a vérsavóban a fehérjék eltávolítása után még visszamarad). Meghatározása nehány ccm vérsavóban történik Kjeldahl szerint. A konyha- sókiválasztás csökkenése (hypohaluria, hals = só) főleg a tubulusok megbetegedésekor észlelhető. A hypazoturia és hypohaluria merőben különböző tüneteket idéznek elő. A nitrogenkiválasztás csökkenése, azaz nitrogenretentio esetén a maradéknitrogen százalékos mennyisége megnövekszik a vérben és szö- vetnedvekben (100 ccm vérsavóban normálisán 25—30 mg, hypazo171 ; 1
