Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
zések (phosphor, arzén), fert, betegségek (sepsis, pneumonia stb.), továbbá vérképzőszervek betegségei során a nagy tömegben pusztuló vörösvérsejlek haemoglobinjából olyan nagy mennyiségű epefesték és olyan sűrű epe képződik, hogy a májban epepangás következik be s az epe egy része a nyirok; ill. vérpályába jut (ez az ú. n. polycholiás vagy pleiochromiás ikterus, melynél nincs acholiás széklet, mint a mechan. ikterusnál, tekintve, hogy a Ívéibe elegendő epe ömlik). .1 máj vizsgálata: 1. Inspectio, épp olyan alárendelt jelentőségű, mint az auscultatio. Néha látható a megnagyobbodott epehólyag elő- domborodása; májrák esetén olykor áttűnik a vékony hasfalakon a máj göbös felszíne. 2. Palpatio. A hasfalra fektetett tenyerünket (újjak a középvonal felé) mélyen benyomjuk a jobb bordaív alá, miközben a beteg mélyen belégzik. Tapintással megállapíthatjuk, hogy a máj megnagyobbodott-e vagy nem (támogatja a percussio is), milyen a felszíne, síma-e vagy dudoros, rugalmas-e vagy petyhüdt, nyomásérzókeny vagy fájdalmas-e. E leletek megítélésére nézve szem előtt tartandók a következők: 1. Fájdalmas (legalább is érzékeny): pangásos máj, perihepatitis, máj- tályog, májrák. 2. Dudoros: cirrhosis második szakában (apró dudoros), carcinoma (nagy dudoros) és syphilis (gummás, lebenyes: hepar lobatum). 3. Rugalmas (esetleg kemény): amyloidmáj, cirrhosis biliaris, c. hypertrophica, hepar syphiliticum, carcinoma; a májresis- tentia megállapítása szempontjából fontos a máj szélének átgördülése a tapintó tenyér élén, ami mély légvételkor történik. Abscessus és máj- echinoeoceus esetén hullámzó terimenagyobbodás tapintható. — Az epehólyag tapintása és kikopogtatása csak akkor sikerül, ha megnagyobbodott. Rendszerint folyadék tágítja ki (epe, geny, hydrops vesicae felleae esetén színtelen, nyálkás folyadék). Ilyenkor a jobb parasternalis v. mamillaris vonalban található a májtompulat alsó szélét túlhaladó körtealakú képlet alakjában. 3. Percussio. A májtompulat felső széle összeesik a jobb tüdő és a szív alsó szélével. Alsó határa a középső hónaljvonalban a kardnvujt- vány és köldök közt van középen, innen ívalakban halad rendszerint a szívcsúcshoz. Mély belégzés, továbbá oldalfekvés alkalmával a tompulat kisebb lesz, mert a tüdő lejebb száll. A máj alsó széle in- és exspi- riurnra megfelelően változtatja helyét, tehát a máj követi a légzőmozgásokat. A májnak csak az a része kopogtatható ki biztonsággal, amelyet tüdő nem fed (absolut májtompulat). A májnak legfelsőbb része, mely a rekesz jobb vájulatában feküdve, a thoraxba boltosul, még a relativ májtompulat kikopogtatásával sem határozható meg. Erre vonatkozólag csak a röntgenvizsgálat nyújt felvilágosítást, mellyel egyidejűleg a rekeszmozgások rendes volta is megállapítható. A máj és környezetének gyulladásos folyamatai (májtáhog, subphrenikus, paranephritikus tályog) esetén a respiratiós rekeszmozgások hiányoznak. A májtompulat két okból lehet nagyobb: a) maga a máj nagyobbodott meg) pangásos máj, zsírmáj, cirrhosis hypertrophica, cc, echinococcus stb.) vagy b) letolódott a máj (nagyfokú emphysema, exsud. pleurit. dextrum, pneumothorax, enteroptosis). 1 májtompulat kisebb: a) maga a máj kisebbedéit meg (cirrhosis atrophica, heveny sárga májsorvadás), b) a tüdő fedi el (nem 157 ; I
