Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
nagyfokú emphysema) vagy c) felnyomja a májat meteorismus (csak elől tűnik el a tompulat). arcites, petefészek vagy más hasüri daganat. Tympanites esetén az egész májtompulal (tehát nemcsak elől, hanem oldalt is eltűnik). 4. Functiós vizsgálat: 1. Strauss-féle laevulosuriás próba: 100 g laevulosét adva per os, májfunctio csökkenése alkalmával megjelenik a vizeletben, ahol a Selivanoff-féle próbával mutatható ki (tömény sósavban oldott resorcint adunk a vizelethez, fölmelegítjük, mire vörös szin keletkezik sötét csapadék mellett, mely utóbbi alkoholban szintén vörösen oldódik. 2. Vidol-féle haemoklasiás krízis kimutatása: rendes májműködés mellett fehérjetáplálék bevétele után i/2—1 órán belül leukocytosis, májinsu ff ici entia esetén ellenkezőleg, leukopenia jelentkezik a vérben (kivitel: a vizsgálandó egyén éhgyomorra 250 ccm tejet kap, utána másfél órán át húsz perces időközökben fehérvérsejt-számlálást végzünk). 1. Icterus calarrlialis. Kórokion. Igen sok esetben fertőzés, azután diaetahiba, megfázás. Rendesen gyomor-bélhurut kapcsán fejlődik ki, amikor is a sárgaság úgy fejlődik ki, hogy a duodenum hurutja termelte üvegszerű váladék eldugaszolja a d. choledochus szájadékát vagy maga a hurut terjed rá s innen tovább (cholangitis catarrhalis). Az elzárt epevezeték miatt epepangás jön létre visszafelé a májig. A májban pangó epe a nyirok- utakba jut, innen a d. thoracicus közvetítésével a vérbe, mely széthordja az egész szervezetben. Tünetek. Kezdő gyomorbél-tünetek (gyomornyomás, hányás, hasmenés) után a bőr és nyálkahártyák többé-kevésbé megsárgulnak (a sárgaság fokai: subicterus, i. viridis, i. rnelas, mely utóbbi sötét zöldes-sárga). Először a coniunctiván észlelhető, aztán szerte a bőrön, nyálkahártyákon. Ha exsudatum vagy transsudatum van, az is megsárgul, úgyszintén a belső szervek (a cornea, a porc és a peripheriás idegek kivételével). A vizelet sötétsárga vagy barnasörszínű, habja is sárga és nem fehér, mint a rendes vizeleté. Kimutatását 1. a Vizeletvizsgálót c. részben. A további tünetek eredetükre nézve két csoportba oszthatók: az 1. csoportot az epesavaknak a vérben való jelenléte (cholaemio), a 2. csoportot pedig az epének a bélből való hiánya (acholia) okozza. Ad 1. ingerli a vagusközpontot (bradycardia, 60—50 percenként), szívműködésbeli és ideges zavaroknál (főfájás, álmatlanság, levertség stb.) idéz elő, a bőrön pedig igen sokszor viszketegséget. Ad 2. az epehiány a bélben tökéletlenné, sőt erősen hiányossá teszi a zsírfelszívódást, úgyhogy a zsírok többé-kevésbé emésztetlenül távoznak a bélsárral, innen származik a bélsár agyagszínű, fehéresszürke volta (acholiás széklet). Oka ennek részben az is, hogy az epe- festék hiányzik a bélből (ez adja t. i. a rendes széklet barna színét). A széklet a zsíremésztés zavara folytán (steatorrhoea) igen bűzös (zsírrothadás). A májtompulat alsó széle rendszerint túlhaladja valamivel a bordaívet (a. pangó epe nagyobbítja meg a májat).
