Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
tünet). A tályog felismerése annál inkább fontos, mert sebészi beavatkozást igényel, különben végzetes kimenetelű lehet. Röntgen és próba- punctió kétes esetekben döntő. — A tályogból könnyen származik pleuritis. Therapia. Ha lehet műtét, mely különösen peritonitis perforate a esetén az egyetlen mentség. Az eltokolt tályogok kezelésére is műtét ajánlatos. Különben teljes ágynyugalom, esetleg Fowler-féle elhelyezéssel (a beteg félig ülőhelyzetben fekszik). Hasra jégzacskó vagy jegesvizes borogatás. Fájdalom ellen nagy adag opium, domopon. Collapsus ellen ol. camphoratum vagy vízben oldott camphaquin-Chinoin, továbbá konyhasós infusio. A beteg táplálása nagy gondot okoz. Eleinte csak igen kevés folyékony táplálék (jégbehűtött tej, hideg húsleves, tea stb) s később is csak fokozatosan javitsuk az étrendet. Nagyobbfokú meteo- rismus esetén végbélbe helyezett kaucsukcsővel vezessük le a bélgázokat. Hányinger csillapítására jégdarabkák vagy citromszelet szopogatása. 3. Peritonitis chronica simplex et tuberculosa. Az egyszerű chron. peritonitis ritka. Létrejöhet, ha heveny has- hártyagvulladás (appendicitis, perycholecystitis, perimetritis) vagy úg\. hogy hosszas ascites után lappangva fejlődik ki. A chron. hashártya- gyulladásnak leggyakoribb és legfontosabb alakja a gümőkóros (per. chron. tuberculosa), mely különösen fiataloknál fordul elő, későbbi korban rendesen csak iszákosoknál májcirrhosisszal kapcsolatban. Sokszor csak részjelensége a savóshártvák gümőkórjának (polyserositis tuberculosa). A gümőkóros fertőzés ritkán elsődleges, rendszerint másodlagos, amikor is haematogen úton (tüdő-, csont-, ízület-, mirigy- gümőkórból), másrészt toiavezetés útján (bélből, különösen az ileo- coccalis tájékról, mesenterialis és retroperitonealis mirigyekből és a női riemiszervek gümőkóros fészkeiből stb.) történik. Az egyszerű idült peritonitis és a perit, chron. tuberculosa kl in. tünetei nagyrészt megegyeznek. Mindkettőnél találkozunk exsudatiós és adhaesiós alakokkal. A has érzékenysége és fájdalmas volta korántsem éri el azt a fokot, mint heveny folyamatoknál. A has sok esetben felpuf- Jadt kissé (de nem egyenletesen), nagyobb mértékben csak akkor, ha az izzadmány fokozódik, vagy ha a gümőkóros sarjszövet nagyon elszaporodik. A hasfalon át rendszerint vastag hashártya és vaskos köteggé zsugorodott cseplesz, továbbá a bélkacsokat összetapasztó kötőszöveks növedékek, sajátságos, egyenetlen resistentia alakjában tapinthatók. V palpatio, nagyobb mennyiségű izzadmány miatt, néha eredménytelen; ilvenkor tompult köp. hangot kapunk. Ez izzadmányra jellemző, hog\ niveau ja, a beteg helyzetváltoztatásával nem változik (a különböző összenövések akadályozzák), ellentétben a szabad ascitesszel. A máj felett olykor peritonitises dörzszörejek hallhatók. Bélstenosis jelenségei is mutatkoznak néha, ha a kötőszövetes növedékek zsugorodása leszorítja, megtöri a beleket. Erős lesoványodás és remittáló vagy hektikus láz kiséri a kórállapotot. Az egyszerű és gümőkóros peritonitis chron. elkülönítése szempontjából tekintettel vagyunk a beteg habitusára, hereditásra, egyebütt 154
