Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
található tbc-és folyamatokra, hektikus lázra és a próbapunctatumra (haemorrhagiás, lymphocyta-tartalmú izzadmány gümőkór mellett szól). Érdekes, hogy májcirrhosis gyakran szövődik gümős hashártvagyulla- dással. Némi nehézséget okozhat a ritka peritonitis carcinomatosa elkülönítése (az exsudatum ilyenkor is véres, emellett sokszor tejszerüen zavaros, az izzadmányban lebegő elzsirosodott ráksejtektől), de rendszerint eligazít az a körülmény, hogy a hashártya rákja nagyon ritkán elsődleges, úgyhogy a gyomorban-bélben majdnem mindig megtaláljuk kiinduló fészkét. Az idült preitonitis mindkét alakja gyógyulhat, legtöbbször azonban halálos elsenyvedés vagy csatlakozó ileus folytán. Therapia. Ágynyugalom, jó táplálás. Hasra alkoholos borogatás vagy a Capesser-féle kaliszappanjódkúra (sapo kálin., ung. kalii jodati c. jodo aa 50.0 g; esténként bekenve a hasat, rá Billroth-batist, 3 óra múlva lemosni). Nagy izzadmány esetén lebocsátás haspunctióval, utána therápiás röntgen besugárzás. Jó a heliotherapia is (quarzfény és mindenekelőtt a természetes napfény). Alkalmas esetben laparotomia is szóbajöhet. Függelék. Ascites (hasvízkór). A hasvízkór nem egyéb savós folyadékgyülemnél (trans sudatum), a hasüregben, mely gyulladás nélkül jön létre. Okai: általános pangás (szív-, tüdő-, vesebántalom) és helyi (porta-) pangás (compressio, thrombosis venae portae, májcirrhosis, májlues, májdaganatok, Banti- kór stb), végül hashártyamegbetegedéseh (tuberculosis, carcinosis). Ez utóbbiaknál létrejövő folyadék már átmenetet képez az exsudatumhoz. Transsudatum: savós, néha kissé vörhenyes folyadék, melynek fajsúlya alacsony (1015 alatt), fehérjetartalma legfeljebb 2—3°/o; alakelemeket nem vagy csak elvétve tartalmaz. Rivalta-próbát nem adja. Exsudatum (serosu m): fajsúlya magasabb (1018 felett), mert fehérjetartalma nagyobb: 4 -6<y0; mindig tartalmaz alakelemeket (heveny gyulladásoknál polymorphmagvú leukocytákat, gümőkór esetén lymphocytákat, ráknál esetleg daganatsejteket). A Rivalta-próbát adja (ha nagyon erősen hígított ecetsavas oldatba exsudatumot cseppentünk, úgy füst- vagy felhőszerű zavarodás támad). Hasvízkórra jellemző, hogy a folyadék mindig a nehézkedésnek megfelelően helyezkedik el, ellentétben a gyulladásos exsudatummal. melynél a rendszerint jelenlevő összenövések akadályozzák a folyadék szabad mozgását. Háton fekvésnél az abdomen oldalsó részei kibolto- sulnak, a köldöktájék pedig ellapul (ú. n. Froschbauch jön létre), állásnál pedig előre lóg (ilyenkor maga a köldök mosódik el, sőt ki is domborodhatik). A folyadék okozta tompulat felső határa mindig vízszintes, ill. fölfelé kissé domború. A gyulladásos folyadék szabálytalan határú tompulatot ad. — A hasvízkóros folyadék meghaladhatja a 20—25 litert is. Therapia. Mindenekelőtt az alapbántalom kezelése. Hascsapolást csak akkor végezzünk, ha a folyadék olyan nagy mennyiségű, hogy a rekesz felnyomása által a légzést és vérkeringést veszélyezteti. Tisztában kell lennünk t. i. azzal, hogy a csapolás csak ideig-óráig segít, mert a folyadék nehány napon belül újra meggyűlik, másrészt meg tetemes fehérjeveszteséget jelent a lecsapolt folyadék, ami, többszöri ismétlődés esetén, a testi állapot leromlására vezet. A paracentesist mindig a húgyhólyag kiüríttetése után végezzük. A lecsapolás tőrrel ellátott troákárral 155 ; i
