Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
rendjében: bact. coli, strepto-, staphylococcus, valamivel ritkábban pneumococcus (fiatal leányoknál), gonococcus (nőknél), pvocvaneus, typhöses gümöbacillusok. Gyakori a vegyes fertőzés. A gyulladás az izzadmány minősége szerbit lehet: savós, fibrines, genyes, eves és véres. Többnyire fibrines-genves. Bélperforatio és puerperalis peritonitisnél gyakran bűzös-eves az izzadmány. Tünetei. 1. Általánosak. Láz (könnyű esetekben csekély, viszont nagyon súlyos esetekben subnormalis collapsustemperatura!). Collapsus; a splanchnicus terület vasomotorjainak bénulása folytán a vér a hasüri szervekben gyűlik össze, ezért van az, hogy peritonitisnél észlelhető a legkifej ezettebb collapsus: ijedt tekintet, beesett szemek, hegyes orr. sápadt, ráncos arcbőr (facies abdominalis s. hippocratica , hideg veriték es végtagok, cyanosis; a tökéletlenül telődő szív mindig rosszabbul működik. minek folytán a pulsus kicsiny, hitvány, feszessége csökkent, alig érezhető, emellett igen szapora (120— 140). Tachypnoe: a légvételek száma szapora (30 40), aminek oka a tüdő összenvomatása a rekesz felől, a mélyebb belégzések fájdalmas volta, továbbá a tökéletlen vérkeringés okozta szénsavfelhalmozódás. Sensorium rendesen tiszta, sőt ante exitum sokszor euphoriás. II. Helyi tünetek. 1. Heves, perforatiós peritonitisnél hirtelenül kezdődő fájdalom a hasban. Nyomásérzékenység, mely eleinte éppúgy mint a fájdalom az elsődleges kórfolyamat helyére szorítkozik, később kiterjedt. A fájdalom állandó, mozgásnál fokozódik. 2. A hasfal feszes (defensus muscularis), esetleg deszkakemény: shock esetén enged feszességéből, úgyszintén a későbbi szakban. 3. Helyenként tompulat (izzadmány esetén) vagy tympanites (gyomor-bél perforatiójakor). Peritonealis dörzszörejek is hallhatók néha (felrakódott fibrin). 4. Felböfögés, csuklás (singultus) és hányás; ez utóbbi kezdetben sohasem hiányzik, de gvomorátfúródás alkalmával gyakran hiányzik, amikor a gyomortartalom a hasürbe ömlik. A hányadék eleinte gyomortartalom, később nyálka és epe, bélbénuláskor bélsáiszerű (miserere). 5. Bélbénulás (ileus paralytikus): székrekedés, szelek elakadása, meteorismus stb. 6. A nyelv száraz, erősen lepedékes. A vizelet kevés, néha fehérjét, néha indi- cánt is tartalmaz. 7. Hyperleukocytosis. Kórjóslat: rossz. A lefolyás lehet viharos, de lehet lassúbb is. Rendszerint 2—6 nap alatt végez. Ritka szerencsés esetekben idült .lesz (p. chron.). Gyógyulás általában ritka, de előfordul, különösen gono- coccus-peritonitisnél (gonorrhoeás endometritis és salpingitis kapcsán) és pneumococcus-peritonitisnél (gyermekkorban hirtelen kezdettel, egyidejű gyomorbéltiinetekkel s nagy hajlammal eltokolt tályogképződésre a köldök körül). A kórisme általában nem nehéz, ha kifejezett kórtünetek vannak (fájdalom, hányás, csuklás, meteorismus, collapsus), kétes esetekben sokszor az elsődleges kórfolyamat vezet helyes útra (typhus, ulcus, gyermekágyi fertőzés). Nehézséget okozhat: 1. Ileus: nincs láz (hacsak peritonitis nem szegődik az ileushoz). a has puha. nyomásra nem nagyon érzékeny, a fájdalom a betegség folyamán fokozódik (peritonitisnél inkább csökken), sokszor látható peristal ti ka a hasfalon át. bélkacsok tapinthatók néha hurkaszerűen. Ezen kivül bélsárhányás, ellenben csuklás ritka. Izzadmány nincs (ob' turatios ileus) vagy legalább is kevés (strangulatiós ileus). A Íréi tel 152