Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
(tbc, dysenteria stb), 3. idegen testek (epekő, gyümölcsmagvak, bél- sárkő, összesodródott bélférgek stb), 4. veleszületett stenosis vagy atresia. 11. Strangulatiós ileus, azaz bélbefűződés az erek elzáródásával, úgyhogy a bélfalban táplálkozászavar, majd elhalás jön létre (a keringészavar folytán a bélfal hamarosan gyulladt lesz, baktériumok és toxinok számára áteresztő, úgyhogy a bélelzáródás mechanikai következményeihez csakhamar ált. toxikus és septikoperitonitikus tünetek is csatlakoznak). Okai: 1. Incarceratio (belső vagy külső sérv kizáródása). 2. Volvulus és torsio (bélhurkolódás és bélcsavarodás), melynek helye legtöbbször a vakbél (coecum mobile) és a flexura sigmoidea; hosszú és mozgékony bél elősegíti létrejöttét (ezért gyakori az oroszoknál, akiknek általában hosszabb a belük a vegetabilis táplálkozás miatt). 3. In- tussusceptio vagy invaginatio (bélbetüremkedés), főleg gyermekeknél (10 évig) gyakori. Helye többnyire az ileoooecum. amikor is a vékonybél (intussuscipiens) a vastagbélbe (intussusceptum) türemkedik be. A betüremkedés általában az alsóbb l>élszakasz rovására szokott történni (az ileus tünetei mellett kevés véres-nyálkás széklet, tapintásnál hurkaszerű mozgékony tumor érezhető: a betüremkedő bél néha a végbélnyílásig nyomul előre: tenesmus, tátongó anus). Néha önkéntes des- invaginatio által visszafejlődik. — 4. Kívülről történő összenyomatás (tályog, daganat, sarjadzás által, álszalagok horkolása által stb). B) Dynamikai ileus, előidéző oka szerint lehet: /. Paralytikus ileus, mely bélbénulás következménye, valószínűleg a bélizomzat működésének reflexes gátoltsága folytán (peritonitis s jóval ritkábban epe- és vesekólica, a mesenterialis erek thromboemboliá ja. laparotomia, gerincagyi bántalmak stb során). II. Spastikus ileus, mely az előbbivel ellentétben, bélgörcs következménye (hysteria, saturnismus, azaz ólommérgezés). Az ileus tünetei általában: szembeötlő facies abdominali^ (karikás szem,"Beesett arc, hegyes"orr stb), azután száraz nyelv, szapora, kicsiny pulzus, teljes székrekedés s a szelek elakadása, melyhez csakhamar csuklás és hányás csatlakozik (különösen jellemző a bélsárhányás, miserere). Előbb-utóbb collapsus áll be. Meteorismus mindig jelen van, éspedig vékonybélileusnál a has közepének gömbszerű felfúvódása alakjában, vastagbélileusnál pedig a megfelelő vastagbélszakasz mentén. Vékonybélelzáródás esetén indikanuria és oliguria, vastagbélelzáródásnál ellenben nincs vagy alig van indikán a vizeletben. Az indikanuria fehérjerothadás jele, amennyiben ennek egyik terméke (indol) a bélelzáródás miatt felszívódva indikan alakjában jelenik meg a vizeletben. Vastagbélileusnál azért nincs indikanuria, mert, mire a béltartalom a colonba jut, alig van már rothadásra képes fehérje benne. A vékonybél- ileus általában viharosabb kezdetű, fájdalmasabb, sokkal erősebb peri- staltikával jár, a bélsárhányás is aránytalanul gyakoribb, mint vestagbél- ileusnál. Fontos annak eldöntése is, hogy occlusio vagy strangulatio okozta-e az ileust: az occlusiós ileus lassabban kezdődik, a collapsus tünetei csak fokozatosan fejlődnek ki, a pulzus sokáig erőteljes, a fájdalom különö144
