Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)

A fogszú (caries dentis) - Hajlamosító körülmények

88 A fogszú (caries dentis). szulfocianátok teljesen hiányzanak, míg ammonia és foszfátok bőven vannak ; ellenkezőleg ott, hol a fogak kitűnő karban vannak, a viszony fordított. Egy százalékos kálium szulfocianát oldata nyálban egyáltalában nem akadályozza meg a baktériumok szaporodását. IV. D. Miller (1905) a nyál szerepét a fogszú kóroktanában kiterjedt vizsgálatai tár­gyává tette. Ezen vizsgálatok eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze : 1. A nyál mennyisége. A bő nyál felhígítja a szájban az erjedés okozta savakat, elmossa az ételmaradékokat és megakadályozza, hogy azok a fogak felületén megtapadjanak. A nyál mennyiségének lényeges csökkenésével (xerostomia, asialorrhea) mindig csaknem az összes fogak elpusztulnak. 2. A nyál mucintartalma. A mucindús nyál megakadályozza az öntisztuló folyamatot a szájban, sőt úgy tetszik, baktériumok is jobban tenyésznek benne. (Lohmann nézete : hogy a nyál mucintartalma egyesegyedüli oka a fogszúnak, a leg­élesebb ellentétben van a fogászati kortannal és bakteriológiával). 3. A nyál vegyhatása. A kísérletek szerint a fogszú kitörésének föltételei meg vannak úgy alkálikus, mint savas szájnyálban. 4. Az erjedés intenzitása nyál- és tápanyagok keverékében. A szájban megrekedő tápanyagok erjedésének intenzitása és gyorsasága nagy és nem függ a szőlőcukortól. (Kenyér szájban összerágva nyállal, a termosztátban egy óra múlva kifejezett savas, míg ugyanazon mennyiségű 2°/0-os szőlőcukor csak 4 óra múlva ugyanoly savas vegyhatású. Dentin- metszeteken kenyérnyálkeverékben már 5 óra múlva dekalcináció nyomait találjuk meg, míg a szőlőcukoroldatban csak 24 óra múlva. 5. A nyálban lévő mészsók neutralizáló hatása. A nyálban lévő mészsók védőhatása (— neutralizáció) a fogszúval szemben majdnem semmi. (Csupán a szénsavas mész jöhetne számba, a foszforsavas sók — melyek pedig a nyál sóinak legnagyobb tömegét teszik — nem). 6. A nyálban rendes viszonyok között meglevő erjedésképes szénhidrátok és azok szerepe a fogszúval szemben. Sem glikogént, sem más szénhidrátot rendes körülmények között oly mennyiségben a nyálmirigyek el nem válasz­tanak, hogy ez a fogszú keletkezésére vagy előhaladására hatással volna. 7. A táplálék hatása. Kétségtelen, hogy erjedésképes szénhidrátok túlbő élvezete, különösen puha, tapa- dós és nehezen oldható alakban a szájban folyó erjedést és így a fogszúvasodást elősegíti. Maga az a körülmény, hogy táplálékainkat megfőzzük és így erjedésre inkább képessé, tapadósabbá tesszük, eléggé magyarázza a művelt emberfajok hajlamosságát a fogszúra. 8. A zsírok hatása a fogakra. ^ zsirok bevonva a fogakat, a savhatást késleltetik, hátráltatják. (Elefántcsontdarab, mely egyik oldala terpentin vagy olvasztott vajba volt mártva, savhatásnak kitéve ezen az oldalon kevésbé dekalcinálódott, mint a zsirhatásnak ki nem tett oldalon; egyedülálló (pl. mozgó) nagy őrlőfog, melyet rendszerint puha, tapadós zsíros lepedék fed, nem lesz szúvas). 9. Az öntisztulás a szájban, mint immunizálás fogszú ellen. Olyan szájban, ahol a fogak között étel szorulhat (pl. heterotópiák okozta háromszögek), valamint az idősebb korban, az iny visszahúzódása miatt fejlődő résekben a fogak között gyakori a fogszú (senilis fogszú) még olyanokon is, kik évtizedekig mentesek voltak a fogszútól. Olyan száj, mely immunis a fogszú ellen, szerző tapasztalásai szerint kitünően tisztul. 10. A nyál antiszepszises hatása. Szerző vizsgálatai e részben azt bizo­nyítják (1903), hogy sem a nyál, sem annak egyes alkotórészei semmiféle mértékben sem akadályozzák a baktériumok fejlődését; a nyálba rendes viszonyok között a rendes vér alexinjei, komplementjei, citoze nem mennek át. Röse (1905) a fogszú és a nyál viszonyát tárgyalva, azt találta: (1. Der norm, menschliche Speichel ist stets alkalisch. 2. Stark alkalischer Speichel ist das beste Schutz­mittel gegen Zahnverderbniss. Genau im gleichen Grade, wie die Speichelalkalescenz abnimmt, nimmt die Häufigkeit der Zahnerkrankungen zu. 3. Durch kalkreiche Ernährung v ird die Menge des Speichels gesteigert und seine Alkalescenz erhöbt. 4. Mucin übt keinen schädi­genden Einfluss auf die Zähne aus.» Clairmont (1907) szerint: Anyái bizonyos baktérium- fajoknak (minők például a stafilokokkusok) nem jó táptalaj; de azért közvetlen baktericid tulajdonságai a nyálnak nincsenek Beach (1902) vizsgálódásaiban azon eredményre jutott, hogy a mindig alkalikus nyál a fogszú szempontjából veszedelmes és hogy a gyengén savas

Next

/
Oldalképek
Tartalom