Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogmedernyúlvány tájbonctani viszonyai
•54 A fogmeder-nyúlvány tájbonctani viszonyai. Az I. kis őrlőfogat érő ilyen metszeten (116. ábra) faciálisan ismét nincs külön mederfal. Orálisan van. A rendesen két gyökérnek megfelelően a meder is osztott. A gyökerek között a sövény nem éri el a közös fogmeder szintjét. A faciális meder kupolája közvetlenül az állcsont külső falához támaszkodik, az orális meder kupoláját mindenütt rostos csont veszi körül. Az orralaptól a medrek kupolái oldalt esnek. A II. kis őrlőfogat találó metszeten (117. ábra) a fogmeder faciálisan szintén az állcsont falához tá- 116‘ ábra' maszkodik, orálisan rostos csont választja el attól. Közelebb jut a meder kupolája az állcsontöböl alapjához, néha attól csupán vékony csontréteg (118. ábra) máskor több-kevesebb rostos csont választja el. 115. ábra. Az /. nagy őrlőfogat érő frontális metszetek, a fog gyökereinek elhelyeződése /niatt vagy a bukko-disztális és palatinális gyökeret, vagy csak a bukko-meziális gyökeret érik. A fogmedernyulvány az I. nagy őrlőfog táján széles. Két tömör csontfala a fogmeder limbusza felé összetér. A bukko-disztális gyökér medrének faciális falát és a palatinális meder orális falát a fogmedernyulvány faciális, illetőleg orális csontlemeze alkotja (119. ábra). A medrek kupolái és az állcsontöböl feneke gyakran egyetlen csontlemez, de akárhányszor az állcsontöböl alapja és a fogmedrek kupolái közt vastag rostos csontszövet van (120. ábra). A bukko-meziális gyökér medrének el- 117. ábra. helyeződése 118. ábra.
