Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
Az állandó fogak méretei - A fogbélűr tájbonctani viszonyai állandó fogakban
24 A fogbélür tájbonctani viszonyai. Harántmetszeteken (ól. ábra) megállapítható, hogy a korona mezio- disztális átmérője a metszőéitől lefelé haladva a nyak felé mindig keskenyebb. a bukko-lingvális átmérő pedig nő. 61. ábra. (Loos). Alsó és felső szemfogak. Normális metszeteken (62. ábra) látszik, hogy a fogbélür seholsem jut oly közel a fog felületéhez, mint a metszőfogakban : a lingvális fal csaknem mindenütt egyforma vastag (különösen alsó szemfogakban). A fogbélür tágas csúcsban végződik. Ha a fogbélür labiális felszínét (mely a fog labiális felszínével párhuzamosan halad) meghosszabbítva képzeljük, akkor a fog csücskétől lingválisan érjük a fog felszínét. Mezio-disztális síkban (63. ábra) a különnség felső és alsó szemfog között feltűnő. A felsők koronája mezio-disztális irányban rendkívül széles, az alsóké keskenyebb, mert oldalfalaik lelapítottabbak (64. ábra). A fogbélür egyenes lefutású, a gyökérben symetrikusan elhelyezkedő (különösen a felső szemfogakban). Legmesszebb esik a íog felületétől a fogbélür csücske (rágóél és a fogbélcsücsök); legvékonyabb a vízszintesben a meziális fal. Harántmetszeteken (64. ábra) látszik legjobban a szemfog koronájának szabálytalan volta. A fogbélür nem követi a korona külső alakját; a falak különböző magasságban különböző vastagok. Felső kis őrlőfogakban normális síkban (bukko-lingválisan) (65. ábra) a fogbélür mindegyik csücsöknek megfelelően egy-egy divertikulum62. ábra. (Loos). 64. ábra. (Loos). ban végződik (65. ábra a); a bukkális divertikulum mélyebben nyomul a rágó felszínbe. A rágó felszínről és pedig a centrális árokból legrövidebb úton megközelíthető a labiális fogbélcsücsök. Ha a fognak egyetlen gyökere van, akkor a fogbélür oldalfalai egy- ideig párhuzamosan futnak a fog felületével, majd aránytalanul gyorsan
