Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - A fogszú klinikai lefolyása, szubjektiv tünetei
96 A fogszú (caries dentis). A fogszú előnyomulásában gyakorlati szempontból bizonyos fokozatokat kell megkülönböztetnünk. Ha a fogszú csak a zománcot éri, illetve előhaladásában épen hogy elérte a dentint, a folyamatot e szakában caries superficiális-nak nevezzük. Ha a fogszú nagyobb előhaladást tett a dentin - ben, de a fogbelet még több mm. vastag, teljesen ép, hófehér réteg borítja, ez a caries media. Ha a fogbél felé előhaladtában jobban közelítette meg a fogbelet és attól már csak a milliméter töredékei választják el, ez a caries profunda. E felosztás gyakorlati szempontból, különösen a fogszövetek pótlásakor (a fogtöméskor), a fogbélre való tekintetekből fontos és az elö- haladásnak e mértéke a fogszú kezelését megelőzőleg mindig pontosan megállapítandó. A fogszú lefolyásának gyorsasága nagyon különböző. Vannak esetek, hogy a keletkező szúvas folyamat hetek, hónapok alatt nagy előhaladást tesz és óriási szövetpusztulást okoz. Az ilyen folyamatokat caries acuta (acutissima) névvel jelölik. Máskor meg a folyamat rendkívül lassan halad előre: caries chronica. Az előhaladás ménékét a folyamat klinikai megjelenésében is jellemzik bizonyos tünetek. így a gyorsan haladó szú- vasodáskor nagy kiterjedésű, nagy fokú felpuhulást találunk. A szúvas rétegek alig szinesek (caries alba, humida). A lassan előhaladó alakon a sötétebb szín lép előtérbe, a szövetpusztulás aránylag csekély fokú, a szúvas részek elég kemények (caries sicca). Fiatal leányokon, különösen a pubertas iaején találunk összeszorúló elülsőfogak meziális felületein, rohamosan teijedő szúvas folyamatokat, míg előhaladottabb korban, különösen dohányos férfiakon gyakoribb a krónikus alak. A fogszú szubjektív tünetei elsősorban a folyamat előhaladásának mértékétől függnek. E szubjektív tüneteket az élő (ép) fogbél váltja ki. Amily mértékben pusztul a fogbelet borító kemény állomány, oly mértékben hatnak a fogbélre külhatások, legyenek azok erőművi, vegyi vagy hőhatások. Rendes körülmények között a caries superficiálist a beteg észre sem veszi. A caries médiánál erősebb ingerekre, a profundánál már gyengébbekre is sajátságos érzékenység jelentkezik, mely egészen a valóságos fájdalom érzéséig fokozódhatik. Ezen érzésekre azonban jellemző, hogy mindig ingerre lépnek fel és az inger elmúltával szűnnek. Ha e fájdalomérzéseket spontán keletkezők váltják fel, az biztos jele annak, hogy a fogbél már nem ép, hanem beteg. Nemcsak a fogszú előhaladása van ezen nem spontán fellépő fájdalmak kiváltására hatással, hanem a folyamat terjedésének sebessége is. A caries chronica alatt a fogbélnek ideje van (a folytonos és kisfokú ingerekre) védekeznie. Ez a védekezés újabb, másodlagos dentin-szövet (szekunder dentin) képződés a veszélyeztetett felületnek megfelelően. Ilyenformán az idült szúvas folyamat megközelítheti a fogbelet, sőt akárhányszor a természetes íogbélürt el is érheti anélkül, hogy szubjektív jelenségek mutatkoznának. Természetesen a fogbélnek ezen védekező képessége és
