Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a hasüregben - Műtétek a bélen - III. A féregnyujtvány kiirtása. Appendicektomia
367 üreg netán megnyílnék, rögtön védő compressekkel zárjuk el a hasüreget, amelyeket a tályog ellátása után is hosszabb időre helyükön hagyunk, míg elegendő összenövés keletkezett a tályog fala és a hashártya között. 2. A lumbalis tályogokat hátul a lumbalis tájékon nyitjuk meg. Ezek a tályogok rendesen a fascia iliaca mögött kúsznak hátrafelé mint retrofascialis tályogok. A feltárásnál, melyet a XII. borda és a m. sacrospinalis által alkotott szöglettől lefelé a spina ant. superior felé eszközlünk, ügyelnünk kell, hogy elő- telé a szabad hasüregbe ne hatoljunk, ezért csakis a tályog megnyitását és drainezését végezzük. 3. A mesocoeliacalis tályogokat, amelyek a belek közt ülnek, csak akkor nyissuk meg, mikor azokat a hasfal mögött érezzük és felvehető, hogy a szabad hasüregtől teljesen eltokolódtak, hogy a tályog fala a fali hashártyával összenőtt. A réteges megnyitásnál a szabad hasüreg megnyitásának elkerülésére különös gond fordítandó. 4. Az eltokolt Douglas-tályogokat Rotter ajánlatára férfiaknál a végbél elülső falán át, nőknél a hátsó hüvelybolto- I zatban nyitjuk meg. A tályog megnyitása előtt hosszú punctiós tűvel (516. ábra) és reáillő Record-fecskendővel próbapunc- tiót végzünk a végbél elülső falán vagy a hátsó hüvelyboltozaton keresztül. Ha a punctióra genyet kapunk, úgy a tűt nem távolítjuk el, hanem a tűn mintegy itine- rariumon végigcsúsztatjuk a troicart-végű magfogót (Landau) (517. ábra), melynek belső felszínén kis barázda vonul végig a próbapunctiós tű befogadására. A tű mentén a troicartvégű fogót a tályogüregbe 516. ábra. betoljuk, a fogó szárait szétnyitjuk, ezzel Punctiós tu. a nypást kellően tágítjuk, mire a geny bőven szokott kiürülni. Lehet a tályog nyílásába draint is behelyezni, bár ez nem okvetlenül szükséges. 5. Subdiaphragmatikus (subphrenicus) tályogok megnyitására a transpleuralis utat (laparotomia transpleuralis) választjuk, a sinus phrenico (diaphragmalico)-costalison át (518. ábra). Minden esetben próbapunctióval meg kell határoznunk a tályog helyét. A tályognak megfelelő helyen rendesen a \ III—IX. vagy a IX—X. bordákat subperiostealisan resekáljuk 8—10 cm hosszban. Az intercostalis lágyrészeket a fascia endothoracicáról ügyelettel leválasztjuk és ezeket a bordának resectiós csonkjainál úgy elől, mint hátul bekötjük és a kettős bekötés közt kimetsszük. Ha a pleura costalis a pleura diaphragmaticával összetapadt, úgy a műtét egyszerű, amennyiben a diaphragmán át különösebb veszedelem nélkül a tályog megnyitható és drainezhető. Ha a pleura-lemezek nem nőttek össze, úgy a legnagyobb gondot kell arra fordítanunk, hogy a pleura üregét be ne fer517. ábra. Landau-ié le magfogó.