Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
GYÜMÖLCS. ségkívül fontos tápszere. Sok kitűnő tulajdonsága van: íze kellemes, igen tápláló, könnyen meg lehet főzni, sokkal emészt- hetőbb mint más ide sorolt gyümölcs, és kenyérrel magában is meglehet enni. Hogy e tápszer valahol fő-fő helyet foglaljon az eledelek között, az nem valószínű; legalább az északi tájékokon, a hol nem lehet termelni, bizonyosan nem; meg kell ■azonban jegyeznünk, hogy használata az utóbbi évek folyamán, úgy a gazdagok, mint a szegények között tetemesen növekedett, és hogy a szegényebbek közt általánosabb elterjedést nem nyer, az drágaságának tulajdonítandó. Jelenleg fényűző táj^szer- nek tekinthető. Használatának nagyobb elterjedésére első lépés az lenne, lia a közönséges vadgesztenyéből, mely égaljunk alatt megterem és nagy mennyiségban kapható egészséges és kellemes tápszert tudnánk csinálni. A vadgesztenyében egy csipős keserű anyag van, ami az enni való gesztenyében nem fordul elő; ez a vadgesztenyét, mint tápszert kellemetlen ízűvé és ártalmassá teszi. Azt mondják, hogy könnyen lehetne e méreg eltávolítására módszert találni; azonban maguk a fogyasztók e módszert nem alkalmazhatnák, továbbá kezelés közben a gesztenye külseje is elroncsolódnék és a készítmény ára is emelkednék. Közép-Afrikában egy kola vagy goorvo nevű gyümölcs terem, mely a gesztenyéhez hasonlít; azonban keserűbb, és az a nevezetes sajátsága van, bogy a viz utána úgy ízlik, mint a czukros fehér bor. A fűszerek jóllehet inkább osak mint pótlékok az eleséghez és mint orvosság, nem pedig tulajdonképeni tápszereknek tekinthetők, értékök mindazonáltal igen nagy, amennyiben az XXIX. FEJEZET. FŰSZEREK. Smith : «A tápszerekről-«