Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
206 NÖVÉNYI TÁPSZEREK. olcsóbban lehet a gabonából előállítani, és csak a legfinomabb szeszeket, mint a cognac-ot szokták készíteni a szőlőből. A keleti népek azonban szeszes italaikat könnyebben és olcsóbban állíthatják elő a náluk honos czukortartalmú növényekből és növénynedvekből. Az előállítás költsége egyébiránt a készítésre szükséges időtartam csökkentése által alább szállott, amennyiben most a folyadékon levegőt vezetnek keresztül, mint azt újabban nevezetesen Kaliforniában teszik, minek következtében most az erjedés néhány nap alatt véghez megy, míg ezelőtt hetek kellettek reá. B) Fehérjetartalmú gyümölcsök. A következőkben tárgyalandó gyümölcsök tulajdonképen magvak, és így a magvak fejezete alatt lettek volna tárgyalandók; minthogy azonban nyersen szokás őket enni és inkább a fényűző mint a szükséges tápszerek jellemével birnak, alkalmasabbnak látszott itt, a gyümölcsöknél venni őket tárgyalás alá. Ide tartozik a dió, a kókuszdió, mogyoró, mandula, a fehér amerikai dió és más hasonló termények. A dió maga csaknem mindig megehetetlen héjból és a belső enni való és tápláló bélből áll. Az utóbbiban van egy szilárd anyag, mely összetételére nézve az állati fehérjéhez vagy caseinhoz hasonlít, minélfogva sokkal táplálóbb mint a leves gyümölcsök. Ez állományok, ha csupán chemiai értékűket vesz- szük figyelembe, nagy értékű tápláló eledeleknek tekinthetők; hibájok csak az, hogy nem lehet belőlök elegendőt enni, s így az étrend fő tárgyát csak rövid ideig s legfeljebb akkor képezhetik, mikor a kellő eleségeket nem lehet kapni. Ez különösen a nálunk termő diókra áll; ott azonban ahol a kókuszpálma terem, és néha nagy szegénység uralkodik, a kókuszdió a naponkénti tápláléknak valószínűleg nem lényegtelen részét képezi. Az is bizonyos, hogy az e fajta eledelt nehezen lehet jól megrágni, azért nem könnyű emészteni sem. Aki valamikor egy
