Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
GYÜMÖLCS. 207 darab kókuszdiót eszik, bizonyosan észre fogja venni, milyen hosszú idő és milyen nagy gond szükséges arra, hogy azt péppé rágja. Való azonban, hogy az eleségek ez osztálya más eleségek megemésztését elősegíti, miként a sajt. Ennék fogva úgy is kell őket enni, mint a sajtot, mérsékelt adagokban. A kókuszdió (Cocos nucifera) legfontosabb az emberiségre nézve az egész osztályban, akár úgy tekintsük, mint kellemes és tápláló eleséget, akár mint olyan anyagot, mely becses olajat és más a társadalmi életben hasznos czikkeket szolgáltat. Évenként mindenik fa 8—100 diót terem; és ezt megtenni két emberi nemzedéken keresztül. Ha a dió meg van érve, enni való része körülbelül 70 százalék zsírból és olajból áll, úgy, hogy G vagy 8 dióból körülbelül egy quartot (V4 liter.) lehet kapni. A kókuszdió-olaj vagy kókuszvaj igen jó és eleségül használható; mivel azonban gyorsan megavasodik, inkább finom szappanok és gyertyák készítésére használják fel. Fehérje- vagy nitrogén- tartalmú anyagok, különböző illó olajok és sók is vannak benne. A kókuszdió zöld és éretlen korában tejfelszerü állománynyal van tele, mely lassanként azon kemény, fehér szilárd fehérjévé merevíti meg, melyet Angliában enni szoktak; a víz, ami ezenkívül van benne, olyan hideg, hogy kevés pálinkával keverve, igen szívesen isszák. Mind a kettőt könnyű kapni, ha az ember a dió végét egy vadászkéssel átmetszi és aztán felfordítja. Azt az élvezetet, melyet e gyümölcs a meleg égöv alatt lakóknak nyújt, a mérsékelt égövi lakó nem képes megbecsülni. Van egy arab mondás, mely azt tartja, hogy a kókuszdió és a datolya együtt nem létezhetnek. A kókuszpálma, termelőinek, diói által húst, tejet, bort, szeszt, eczetet, czukrot, szörpöt szolgáltat; azonkívül nyernek belőle gyékényt, fonalat, kötelet, szövő vásznat, taplót, tűzifát, házat, csónakot és kerítést, s így kétségen kívül a leghasznosabb fa a világon. Mandula van kétféle: édes és keserű (Amygdalus communis és amara). Ezeket Dél-Európában és Afrikában
