Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
Bevezetés: A tápszerek természete, fajtái és szükségessége
6 BEVEZETÉS. soha sem tökéletes, mi miatt a tényleges hatás a felhozottaknál kisebb. Látható az előbbiekből, hogy az a felosztás nem egészen talál, mely az eleségeket két nagy osztályba a búsképző és melegképző csoportokra választja szét, mivel az az eleség, mely a húsképzésre szolgál, meleget is fejt, s megfordítva a melegképző eleség a bús egy részét, a zsírt képezheti; de bárba ily szoros kapocsban állanak is éltető munkájokban, mégis fő jellemvonásaik oly élesen körvonalozódnak, hogy a Liebig által megállapított amaz osztályozást okadatolják. Tudva van, hogy a test szövetei folytonos változás alatt állnak, úgy hogy azon parányok, melyek egyik órában még jelen vannak bennök, a másikban már eltávolodhatnak onnan, midőn távolodásukkal a szövetekben jiusztulás állana be, lia a pusztuláshoz megújulás is nem csatlakoznék. De a megújító anyagnak olyan természetűnek kell lenni, mint a mely elpusztult, a csontot csontnak, a húst búsnak kell pótolni; így bár a test folyton változik, mégis mindig ugyanaz marad. Az eleségre vár a feladat, hogy a testnek minden részét olyan anyagokkal lássa el, milyenek az elhasználás folytán elpusztultak. Mivel az eleségnek ugyanazon összetétellel kell bírnia, mint a testnek, vagy pedig oly anyagokat kell nyújtania, melyeket az életműködések a test alkatrészeivé változtathatnak át, kívánatos, hogy általános fogalmunk legyen arról, melyek tulajdonképen ezek az anyagok. A testet alkotó főbb anyagok rövid foglalatja a következő : A friss hús vizet, zsírt, fibrint, fehérjét és gelatint, továbbá mész-vegyíileteket, phosphort, magnésiát, ként és vasat tartalmaz. A vérnek összetétele elemeire nézve hasonló a húséhoz. A csont áll porczból, enyvből, zsírból, mészsókból, magné- siából, nátronból, káliból, melyek phosphorsavval és más savakkal vannak kapcsolatban.
