Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Gyakorlati rész - VII. Az általános emberi és az egyén
GYAKORLATI RÉSZ Az általános lélektan megmondta, hogy az emberi magatartásnak milyen sajátságai vannak és hogy a különféle magatartásformák milyen körülmények mellett mutatkoznak. Ha ismereteink megbízhatók, akkor előre meg tudjuk mondani az emberi magatartás lefolyásának bizonyos mozzanatait. Meg tudjuk pl. mondani, hogy a törekvések gátlása konfliktusokra vezet, hogy a fáradás a cselekvések elprimi- tívizálódásával, a lelkesítés a teljesítmények javulásával, a rendkívüli benyomás a képzelet megindulásával jár s. i. t. Ezeket az általános emberi szempontból fennálló megállapításokat szinte minden ember alkalmazza a gyakorlatban. Igyekszünk tekintetbe venni emberi törekvéseket és ha pl. munkatársainkat lelkesíteni akarjuk, akkor felkeltjük az érdeklődésüket, vagy vágyat ébresztünk bennük siker, elismerés, pénz iránt. Tekintetbe véve az emberi felfogás törvényeit, igyekszünk világosan rendszerezni mondanivalónkat, ha meg akarjuk magunkat értetni. Általában egész társas berendezkedésünk szükségképpen alkalmazkodik az általános emberi sajátságokhoz; a társadalom az emberi szükségletekre és törekvésekre való tekintettel épül fel és az ember elméleti és értékelési igényeihez alkalmazkodik. Az általános emberinek ismerete azonban még nem minden, amit a pszichológia gyakorlati szempontból nyújt. A pszichológia igyekszik az általános emberi sajátságok megismerésén kívül az emberek közötti egyéni eltéréseket is tudományos módon megismerni. Az emberek egyénenként nagyon különféleképpen viselkednek egy és ugyanabban a helyzetben. Az emberi magatartás gyakorlati alakulásában döntő súllyal bír egv eddig elhanyagolt tényező: az ember mint egyéniség. Más szóval, az emberismeret fogalmát kétféle értelemben használjuk. Egyrészt az a feladata az emberismeretnek, hogy az emberek magatartásának általános törvényszerűségeit ismerve, általában megértse, előremondja és alakítsa a magatartást, másrészt az is a feladata, hogy az emberek viselkedésének, érzelmeinek, gondolatainak a különbségeit, a faji, nemi és egyéni eltéréseket ismerje és ezek hatásait előrelátva, 80
