Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Gyakorlati rész - VII. Az általános emberi és az egyén
AZ ÁLTALÁNOS EMBERI ÉS AZ EGYÉN azokat irányítsa. Az emberismeretnek ezt a két módját generális és differenciális emberismeretnek mondjuk. Az emberek közötti különbségek ismerete a művelődés történetében a faji különbségek megismerésével kezdődik. A más megjelenésű, más testalkatú embernek eltérő viselkedését, különböző magatartását mindenki észreveszi, aki más- fajúakkal érintkezik. Ezek a faji különbségek olyan nagy benyomást gyakorolnak egyes népekre, hogy azok a más- fajúakat nem is embereknek, hanem barbároknak vagy félisteneknek tartják. A faji különbségek megismerése sokszor nem engedi észrevenni az általános emberit. A fajok megismerése gyakorlatilag igen értékesnek bizonyult. Jellegzetes vonások megismerése azokhoz alkalmazkodó gyakorlati magatartást váltott ki. A honfoglaló magyarok vakmerőségéhez szokott szomszédaink pl. megtanulták a védekezést, az örmények ravaszságához szokott népek megtanulták a bizalmatlanságot s. i. t. A művelődés folyamán fellépő nagyarányú fajkeveredések következtében azonban a faji különbségeken alapuló differenciális emberismeret elégtelenné vált. A fajoknak, mint emberismereti egységeknek helyét a típus fogalma tölti be megkülönböztetve a faji jellegzetességgel bíró egyéneket azoktól, akik a fajnak nem a „típusos“ képviselői. De nemcsak faji, hanem más jellegzetességek is típusalkotásra vezetnek. Megkülönböztetik pl. a vitéz, a zsarnok, a kalmár, a tudós stb. típusait, vagyis az életsorssal járó egyéni eltérések egységeit. A differenciális emberismeret egyre inkább közeledik a konkrét élő egyénhez. Nem elégszik meg pontatlan általánosításokkal, mint a faji, vagy a típusos különbségek megállapításával (1. XI. fej.). Felfedezi az egyénit, nemcsak a kiváló, hanem a köznapi, átlagos, egyszerű sorsú emberekben is. Ez, a változás vallási és társadalmi következményekkel jár, melyek azonban bennünket itt nem érdekelnek közelebbről. Az egyes emberek között észlelt különbségek arra indították a kutatókat, hogy azokat valamiképpen megragadva, az egyéni emberismeretnek tudományos alapjait megvessék. Mindenekelőtt rendet kellett teremteni az egyéni jelenségek 6 Markai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret 81
