Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)

Gyakorlati rész - VII. Az általános emberi és az egyén

GYAKORLATI RÉSZ rendezni, hogy az élőlényre magára vonatkozó, vagyis az ösztönösséghez közelebb eső jelenségeket korai, a világ tár­gyait megragadó és változtató akarati teljesítményeket pedig késői fejlődési jelenségeknek fogtuk fel. Az érzékelő magatartás terén az érzékek legelemibb! tel­jesítményének mondtuk az ösztöntörekvések azonnali kivál­tását. A fejlődés során a szükségleteket érzések alakjában kezdjük átélni; az érzések a szervezeti állapottól függnek és így a külvilág sajátságaiból mit sem engednek megragadni. Az érzések differenciálódása olyan benyomások kialakulására vezet, melyeket mint az egyénen kívülről eredőket veszünk észre, mint a külvilágnak ránk tett hatásait, kifejezéseit. A hasonlóságok észrevevése a tárgyak tagozódásának megraga­dására és, ezáltal a szemléleti világkép állandóságának kiala­kulására vezet. A jelenségek változásaiban állandóságot bizto­sít továbbá, hogy a tárgyakon végbemenő változásokat a köze­geknek tulajdonítjuk és így a tárgyakon kívül a térnek, a megvilágításnak, vagyis végül az egész külvilágnak reális léte­zését vesszük észre. Az irányított, szándékos észrevevés, vagyis a megfigyelés az érzékelő magatartás legmagasabbrendű tel­jesítménye. A cselekvő magatartás szükségletektől irányított auto­matizált reflexekből és a szervezeti állapotból fakadó spontán mozgásokból alakul a kiilvilági sajátságokhoz igazodó test­mozgássá és tárgyakkal való babrálássá. Ezek a teljesítmé­nyek mozgékonyság és ügyesség formájában kísérik az em­bert a fejlődése útján. Ezen az utón a cselekvések célrairá- nyulása, alkotásra törése jelenti a legnagyobb fordulatot, amikor is a cselekvő magatartás szándékos és irányított munkában kezd megnyilatkozni. A törekvések tehát nem közvetlenül, hanem megfigyelő, gondolati és értékelő műkö­dések közbelépésével valósulnak meg. Az értelmi magatartást az ösztönös érdeklődéssel és az érzéki élmények utóhatásával való kapcsolatában tárgyaltuk. Az érzéki emlékezet és képzelet a felismerést és a belátást teszi lehetővé, ami által az ember minden helyzetében alkal­mazkodni tud a környezetéhez. Az irányított, szándékos el­78

Next

/
Oldalképek
Tartalom