Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - IV. Mozgás és cselekvés
IV. MOZGÁS ÉS CSELEKVÉS. Amint az érzékelés szükségletekből fejlődik érzések és észrevevések kialakulásán át irányított megfigyeléssé, úgy alakul ki a mozgás terén törekvésekből a testmozgáson és babráláson (manipulálás) át az alkotásra törő munka. Minden életnek legelső megfigyelhető ténye a mozgás, amely legújabb felfogás szerint már az érzékelő idegpályák kifejlődése előtt fellép.* A mozgás spontaneitásán azt értjük, hogy azt nem valamely benyomás váltja ki, hanem az élettel járó anyagcserefolyamatok indítják meg. A mozgások tehát belső szükségletekből fakadnak és eredetileg nem külső benyomások váltják ki őket. A külső benyomás kiváltotta mozgások már speciálisabb, fejlettebb formákat mutatnak. Még a reflexeket is, melyeket bizonyos behatásra feltétlenül bekövetkező mozgásoknak fogunk fel, szükségletek idézik elő. A túlsók fény elleni védekezés, vagy az egyensúlyállapot megtartása, olyan szükségletek, melyek biztosítására automatikusan bekövetkező mozgások állnak a szervezet rendelkezésére. Ezek a reflexek az egyéni fejlődés során egészen korán jelentkeznek. Az újszülött egész sereg, a szervezet örökletes állományában eleve beidegzett mozgást, reflexet hoz magával, melyek alighanem a fajfejlődés során kialakult, életérdekűnek bizonyult kapcsolaton nyugszanak. Számos reflexmozgást az egyéni élet folyamán szerzünk az eredetihez, míg némelyik csecsemőkorbeli reflex eltűnik a fejlődés vagy a tapasztalatok, szokások szerzése során. A csecsemő, ha mozgásai túlnyomóan reflektórikusak is, korántsem fogható fel reflexautomatának. A reflexmozgások mellett spontánmozgásokat is megfigyelhetünk, melyek * Kétéltűek embryóin Coghill megállapította, hogy mozognak, mielőtt az érzéki és mozgató idegpályák között összeköttetés jön létre. 42
