Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
AZ ÉRZÉKELÉS nyújtó érzékelés ad olyan képet a világról, amely az ember mozgását és cselekvéseit a tárgyak, testek és közegek között eligazítja. Mennél fejlettebb valamely érzéki teljesítmény, annál inkább találunk azon a téren egyéni eltéréseket. Vannak emberek, akik az érzékelés terén bizonyos általános kezdetlegességet tanúsítanak. Az ilyen egyének fejlett érzékei is messzemenő kölcsönhatásokban működnek, szemléleti világuk ingadozó, minden befolyásra változó.* Az ilyen egyének a világot örök változásban, nyugtalanságban élik át, úgyhogy megbízható megfigyelők nem lehetnek. (Lásd VIII. fej.) Megfigyelésen ugyanis azt a magatartást értjük, melyet a szándékosan és kitartóan érzékelő ember tanúsít valamely jelenség megragadása céljából. A megfigyelt jelenség azután megfontolásra vagy cselekvésre (például közlés, beavatkozás) indít. Látjuk tehát, hogy a megfigyelő nem ösztönösen érzékel, mert a benyomás és a törekvések közé számos instancia, kitartás, összehasonlítás, szándék, megfontolás, elhatározás stb. iktatódik. Ezek a tényezők a megfigyelésnek akarati, gondolati és cselekvő jelleget kölcsönöznek, vagyis kapcsolatot teremtenek az érzékelés és a többi magatartási terület között, de nem az ösztönösség differenciálatlan síkján, hanem az akarat hierarchikus rendjében. (Lásd következő fejezetet.) A megfigyelőtől meg kell követelni, hogy a jelenségeket a maguk tárgyi tulajdonságaiban, a saját szervezeti állapot változásaitól függetlenül tudja észrevenni. A megfigyelőt, mint munkát végző embert, nem szabad, hogy zavarja sem a saját állapota, sem a megfigyelt jelenség környezetében végbemenő változás, például zaj keletkezése. A megfigyelésnek előfeltétele a stabilis szemléleti világkép. összegezve azt találtuk, hogy az érzékelés teljesítményei a szükségletekből fejlődnek az érzéseken és a változások észrevevésén át a tárgyas érzékelésig, mely a világot, mint közegben mutatkozó tárgyak sokaságát véteti észre és a gyakorlati életben lehetővé teszi a megfigyelő magatartást. * Jiaensch E. R. differenciális antropológiát épít ezekre a megfigyelésekre. 41
