Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
AZ ÉRZÉKELÉS fülű szerkezet teszi lehetővé az irány- és a távolsághallást. A zene és a beszéd a halláson alapul, amely ilyenformán az emberi kultúra egyik főfeltétele. A hallásnak ez a teljesítménye azon alapul, hogy rendkívüli finom idő- és erősségbeli különbségekre érzékeny és ezáltal igen tagozott benyomásokat közvetít. Legfejlettebb érzékünk a látás, mely képes a külvilágot a maga sokrétű elrendeződésében leképezni. A színeknek és a felületi szerkezeteknek észrevevése mellett az alakokat és formákat, a térbeli elrendezést közvetíti, továbbá a mozgásnak és átalakulásoknak észrevevése is feladata. A szem recehártyája kettős szerkezetű szerv, amely nagy fényben az éjjeli sötétben (szürkületben) egyaránt szolgálatunkra van. A szürkületi látás nem érzékeny a színekre és a mélységi elrendeződésre, ellenben formákat és kivált mozgást jól lát és kicsiny fénykülönbségekre érzékeny. Ha nappali látás esetében nem a tekintetünk irányában, hanem oldalt, indirekten nézünk, észrevehetjük, hogy az ilyen látás, miként a szürkületi is, színekre nem érzékeny, ellenben jól lát mozgást. Ezeknek a körülményeknek messzemenő gyakorlati következményei vannak. (Lásd VIII. fejezetet.) Az egyes érzékek különféle törvények szerint működnek, teljesítményeik azonban bizonyos alapvonásokban megegyeznek* 1. Ilyen megegyezés elsősorban az, hogy minden érzékünk csak bizonyos határok között képes működni. Az ilyen határokat úgynevezett küszöbértékek mérésével tudjuk megállapítani. Számos különféle küszöbérték ismeretes az érzékeléstanban. Az a leggyengébb inger, amely érzéki élményt vált ki, az abszolút küszöb értékét fejezi ki. A különbségküszöb viszont azt a legkisebb különbséget jelöli, mely mellett két egymást követő inger különböző benyomást kelt. Ezeknél a határoknál még nagyobb jelentősége van a tér- és az időküszöböknek. * Eleket a megegyezéseket általában el szokták hanyagolni, kiemelve az egyes érzékek közötti eltéréseket. Pedig pszichológiai szempontból éppen az érzékelő magatartás általános vonásai érdekelnek. 3: 35
