Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

I. Bevezetés

Sokan foglalkoztak a pszichoanalízis tartalmi eredményeinek ismertetésével és rendszerezésével, de nincs munka, amely a pszichoanalízis módszertanát tenné részletes elemzés tárgyává. Ez a tanulmány, — amelynek anyagát egy a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületben tartott továbbképző előadás-sorozat szolgáltatta —, ezt tűzte ki feladatául.

2. A pszichoanalitikus módszertan kidolgozási elvei.

Egy tudomány módszere annak sajátos lehetőségeitől, múltjától függ és szükségleteiből fakad. A lélektan lényegénél fogva az önmegfigyeléses módszerből indult ki, de nagyrészt a múltja határozta meg, hogy a természettudományok módszerét, a kísérletet oly későn kezdték benne alkalmazni. A szükséglet, az egyes ember lelki bajaival való beható foglalkozás szükséglete, teremtette meg a gyógyításra irányuló lélektant, tehát azt a lélektant, amely nem világszemléleti elvekből indul ki, hanem mindig csak a konkrét adottságokból, és önmagát a gyógyítás tényével állandóan ellenőrzésben tartja. A pszichoanalízis módszerének egyik nevezetessége, hogy a legszorosabb kapcsolatban áll a gyakorlattal, beteg és jellemükkel bajlódó emberek gyógykezelésével. Amint a fizika tudománya karöltve halad és jóformán egybefolyik a technika fejlődésével, úgy áll egymásratámasz- kodva a pszichoanalízis mint kutató módszer és mint gyógyítási eljárás. Amint a fizika a maga kísérleteiben egyes jelenségeket a többi rovására izolál és kiemel, úgy tette azt az egyéni fejlődés az analízisbe kerülő beteg emberrel. Az analitikus módszer így a patológia nagyító üvegén keresztül láthatja a mindennapos lelki folyamatokat és egyúttal leszállíthatja őket a mindennapos színvonalra. Ez az összeforrás megismerés és gyógyítás között a módszernek abban a már említett sajátosságában rejlik, hogy bepillantást keres a tudat előtt rejtett rétegekbe: ezzel megismeri az itt felgyülemlett erőket, de egyúttal feltárja az útat a káros erők levezetésére vagy más módon való felhasználására, fölnvítja az addig sötétben imbolygónak a szemét, újraneveli, erőinek alkalmasabb kifejlesztésére képesíti a neurotikus beteget. Hogy mi az az újszerű és sajátosan pszichoanalitikus, amellyel ezt eléri, azzal fogunk e mifn- kában foglalkozni.

10