Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

I. Bevezetés

Mint a tudomány fejlődésében oly sokszor tapasztal- ható, az új nem szorítja ki a régit, hanem más nívóra emeli. A pszichoanalízis is sokat ád az önmegfigyelésekre és igyekszik részletes leírásokat nyerni a lelki történésekről, a pszichoanalízis sem dobta sutba a kísérletet, hanem, amennyiben a kísérlet neve illeti meg azt az eljárást, amely rendszeres megfigyelés céljából egy bizonyos, a szokottól eltérő, ellenőrizhető helyzetet teremt, maga is kísérleti módszer. A „pszichoanalitikus helyzet“ az az általunk elérendő lelki beállítottság, amely az analitikus észlelés és gyógyítás szempontjából a legkedvezőbb. A pszichoanalitikus módszertan feladata egyrészt ennek a helyzetnek, másrészt az analitikus helyzet útján nyert anyag gyakorlati és tudományos feldolgozásának a módszeres tanulmányozása. Ennek megfelelően tanulmányunk két részre oszlik: az anyagszerzés és az anyagfeldolgozás módszertanára; ehhez csatlakozik annak a vizsgálata, hogy milyen anyagféleség az, amelyre az analízis módszere kiterjeszthető? Természetes, hogy az elválasztás csak a leírást könnyíti meg, a valóságban a műveletek elválaszthatatlanok.

Még néhány szót azokról az elvekről, amelyek a módszertan kidolgozásánál vezettek. Az egyik az, hogy technikai kérdéseket, tehát a módszertan megállapított elveinek gyakorlati megvalósítását biztosító eljárásokat, alig érintek. Célom a módszertan elveinek tiszta kidolgozása, ameny- nyiben azok a pszichoanalízis tudományos megismerésének alappilléreit adják és ismeretük a pszichoanalízis tudományos kritikájához nélkülözhetetlen. Másik célom a pszichoanalízis módszertanának rendszerezése és olyan felépítése, amely nem spekulatív fogalmakból indul tovább, hanem minden fogalmát magán a gyakorlati eljáráson találja, illetőleg határozza meg. Az új fizikai módszertan tanítása szerint egy fogalom tulajdonképpeni meghatározása ne a tulajdonságainak a megadásával, hanem a valóságban véghezvihető műveletekkel történjék.1) Szerintem az analitikus lélektan főfogalmainak, mint értelem, ellenállás, szabad társítás, indulatáttétel, stb. csak az analitikus helyzeten belül van értelme; ezen kívül csak annyiban, amennyiben elgondolható, hogy ha egy jelenség analitikus helyzetben analízis tárgya lenne, rajta ezeket az ott tapasztalható jelen- *)

*) Bridgman: Die Logik der heutigen Physik, 1932. 5. o11