Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

I. Bevezetés

lékképet a tudatomba visszaidézhetem (újra elképzelem, milyen volt a kiáradt Duna), akkor az emlékkép nemcsak a fölidézés rövid pillanataiban, hanem mindig máskor is, állandóan, amíg csak szervezetem bomlásnak nem indul, lelki minőséggel bír, tehát nem írható le egyszerűen pl. az agysejtekben okozott változással. E pszichológusok szerint az ember lelki életében folytonosság van adva, a tudattalan folytonossága, amelyből kiemelkedve egyes részletek időnként a tudat állandóan változó adatait szolgáltatják.

A tudattalannak ezek a hívei magáról a tudattalanról csak egy tényt voltak képesek megállapítani és ez a tény is csupán tagadás, negativum, t. i. éppen az, hogy ez a világ lelki világ, de tudattalan. És itt vezet Freud merész lépése új ösvények felé. Freud pozitív megállapításokkal férkőzött közelebb a tudattalan milyenségének, működési módjának feltárásához. így kimutatta, hogy a tu- datrajutás szempontjából kétféle tudattalan van: az egyik akadály nélkül válhatik tudatossá, a másikat ettől hatalmas erők tartják vissza. Az előbbi az úgynevezett tudatelőttes, a másik a tulajdonképpeni értelemben vett tudattalan; ez utóbbi az, amelynek eseményei és tartalmai hozzáférhetetlenek a közvetlen megfigyelés számára.

Freud kutatásai e tudattalannak mind qualitativ adottságaira, mind tartalmaira fényt vetettek. Egyrészt megtudtuk, hogy e tudattalant vágyak és ösztönök hajtják, hogy időbeli tájékozódás nem érinti, hogy tagadást nem ismer és ellentmondó tartalmak egymás mellett megférnek benne, hogy sajátos működési módjai — az eltolás, a sűrítés stb. — a tudatos gondolkodás törvényein kívül esnek. Másrészt mód adódott tartalmainak megismerésére, amelyek bár mindenkiben egyéniek, de a közös emberi fejlődésmenetnél fogva azonos csomópontokkal rendelkeznek. Ezek legfontosabbika az Oedipus-komplexum.

Miképpen jutott Freud ezekhez a megállapításokhoz? Egy olyan eljárással, amely a lélek teljes és valódi tartalmainak a megnyilatkoztatására vezet, amely megszólaltatja a tudatelőttest és megérthető jelzéseket hoz a tudattalanból. Az önmegfigyelés, amelyet a hagyományos lélektan módszerként alkalmazott, e feladat megoldására alkalmatlannak bizonyult. A pszichoanalizis — így nevezte el Freud az általa megalapított tudományt — újszerű megállapításaihoz csak újszerű módszerrel juthatott.

9