Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

I. Bevezetés

tától. Hol van pl. a külső világ építőkövének tekintett atom léte és milyensége attól, amitnaivul közvetlen tapasztalással észreveszünk? Világos, hogy az atom létezéséhez csak sok tapasztalat összeegyeztetésével, elméletek, általánosítások, leegyszerűsítések útján jutottak el. A természettudományok fejlődése azonban megmutatta, hogy ennek az elméleti elgondolásnak milyen nagy szerepe volt a kémiai és fizikai jelenségek felkutatásában. A tudományosan gondolkodó ember külső világa tulajdonképpen a külső világ naiv észlelésébe beékelt, elméleti, megkonstruált világ.

Kérdés mármost, hogy az, amit a tudomány az egyik oldalon megtett, vagyis hogy elméleti meggondolások segítségével a naiv adottság bilincseit ledobta, nem vihető és nem viendő-e keresztül a másik oldalon is, a másik világra nézve is, másként: nem helyezhető-e a tudat világa is ugyanarra a szintre, amelyre ma a külső világ ismeretében eljutottunk. A közvetlen naiv adottságra nézve csak egy világ van: a külső és belső jelenségek úgy, amint azok a tudatunkban maguktól adódnak; a közvetett adottságban ez az egységes világ megoszlik és megjelenik a külső világ: mellette méltán várnánk egy belső világot, amely már nem a tudat naiv adatait foglalná magában. Ha ez az egyszintre hozás megtörténne, egy új világ állana a külső (megkonstruált világgal szemben, a lélek világa, amelynek csak szubjektív vetítődése lenne a tudat (mint a külsőé az érzéklet pusztán naiv adottságai).

Nem újság az, amit itt levezettünk. A lélek fogalma a régi lélektanokban éppen azt a célt szolgálta, hogy a tudat mögött működő lelki erőknek helyet adjon. A lélek fogalma azonban annyira telve volt előítéletekkel, hogy az újabb lélektan, amely a belső jelenségek természetrajza akart lenni, szakított vele és a régi felfogás ellenhatásaként csak a tudat birodalmát ismerte el vizsgálódása tárgyául, a lélektant a tudat tanával azonosította és a többit a metafizikára bízta.

Egyes pszichológusok (pl. Fechner, Lipps, Herbertz) mégsem akartak a tudat lefokozásának tudományos előnyéről lemondani és a tudat mögött egy lelki tulajdonságokkal bíró tudattalant véltek működésben láthatni. Azt mondták ezek a pszichológusok, hogy ha pl. az egyszeri észleletem (mondjuk a kiáradt Duna), illetve ennek az észleletnek az emlékképe bennem megmaradt, tehát időnként ezt az em8