Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés
zeti az analizáltat, hogy előbb-utóbb maga is lássa az áttételek irrealitását és valódi értelmét. Ügy tapasztaltam, hogy az ú. n. nárcisztikus neurózisok, melyeket Freud az áttételes (azaz áttételre képes) neurózisok csoportjával szembehelyezett, nem azért adnak az analízisnek annyi nehézséget, mert nem fejlődik ki áttétel, amint sokan gondolják, hanem azért, mert a betegek az áttételek reális alapjának hitét nem tudják elhagyni. Az áttételek megértésénél nem szabad megfeledkezni a lelki folytonosság gomolyag-jellegéről, — arról, hogy csak elméleti izolálások lehetségesek. A pozitív és negatív indulatáttétel, a konfliktus-áttétel, az ellenállások tömege és az analitikus anyag kitermelődése mind együtt járnak, csak hol emez, hol amaz válik közülük világosabbá. 6. Pozitív tanácsok a szabad társítás biztosítására. Több oldalról vizsgáltuk eddig az analitikus beállítást. A börnei elv mellett ott láttuk a mülleri elvet, a levezetés freudi elvét, az ellenállásokat, a megnyilatkozási vágy küzdemét az eltakarási igyekezettel, az áttételek elősegítő és hátráltató szerepét. Az ellenállások felmutatásában és levezetésében, a gyógyulási ill. megismerési vágy győzelmében az ellenállások felett láttuk a haladás útját, az alaphangulatban a haladás biztosítékát. Utaltunk arra, hogy a bizalomkeltő és felvilágosító megértés a legfőbb feladatunk és hogy az analizálttól is várjuk, hogy önmagát és viselkedését az analizisben megértse. Egy szempont azonban kimaradt az eddigi tárgyalásmenetből. Rámutattunk ugyan arra, hogy az analizáltnak mindjárt kezdetben nem a „szabad társítás át kötjük a lelkére, hanem azt, hogy mindazt mondja el, ami a szívén fekszik és lelkét nyomja. Részletesen ismételtük a freudi felszólítást és ismertettük ennek többágúságát. De nem volt még alkalmunk annak a beható taglalására, hogy az analizáltnak miképpen érzékeltetjük azt, hogy voltaképpen mit akarunk tőle. Hiszen akár az a felszólítás, hogy minden lelkén fekvőt közöljön, akár a részletes freudi útmutatást adjuk, mindkettő félreérthető, túlságosan általános és, amit főhiányként érez kezdetben az analizált, kevés pozitívumot tartalmaz. Nem hagyható figyelmen kívül az 44
