Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés
sem, hogy az analizált nem okvetlenül pszichológiai érzékű, lelki folyamatainak megfigyelésében járatos valaki, sőt hogy az ilyen járatosság még mindig nem az a készség, melyet az analitikus beállítás kíván meg. Éppen ezért szükséges, hogy a beállítást illetőleg az analizáltat pozitív tanácsokkal lássuk el. Ezeknek a mibenlétéről itt csak általánosításokkal beszélhetünk. Minden analizisben mintegy belülről kell kialakulnia a tanácsoknak és ezek szemléletes megmagyarázásának. Az egyik beteg nagyszerűen megértheti, hogy mit jelent az „önfeledtség“, a másiknál ezt a szót az esetéből vett konkrét példák sorával kell kiegészíteni, így például hivatkozással arra a beállítására, melyben ez meg ez a kijelentés „kicsúszott az óra közben száján“, „amelyben látta részegen hazajövő testvérét“ stb. A pozitív tanácsokat három csoportra oszthatjuk. Az elsőben egy általános várakozási beállítást kérünk. Arra kérjük az analizáltat, hogy állandóan készenlétben legyen az önmaga meglesésére, hogy fülön ragadhassa az éppen jelentkező emléket, érzést, gondolatot. Ez analóg az önmegfigyelő „Sich-Ertappen“ beállításával.16) Az általános várakozási beállítás érdekében felhívjuk az analizált figyelmét a lelki folytonosság megnyilvánulásaira, pl. arra, hogy egy óra kezdeti anyaga milyen szoros kapcsolatban van az előző óra anyagával, anélkül, hogy ez szándékos vagy tudatosan észrevett lenne. (Erre egy példa: az egyik órán arról van szó, hogy a beteg a dolgai végét sokszor elrontja, vizsgáit a végén hibázza el, egy meghatározott viselkedési módot is csak egy ideig követ és aztán mással cserél fel, a pubertás idején pedig az ejakulációt kerülendőnek, bűntudatosnak érezte. A következő órának mindjárt az elején viszont arról beszél, hogy talán nincs vágyteljesülés az álmokban és ezt a régi analitikus tételt revizió alá kellene venni. Rá kellett mutatnom a vágytelj esülés-ejakulá- ció-mellőzés gondolatláncra, hogy előtte is világossá váljék a lelki folytonosság működése). Az órákon az adódó esetekkel bizalmat kell ébreszteni az iránt, hogy minden apró ötlet is milyen fontos lehet a továbbiak szempontjából. A saját eseteivel kell illusztrálni, hogy a ki nem mondott gondolat minduntalan visszatér, az elkerült téma sokkal 16) G. E. Müller: Zur Analyse der Gedächtnistätigkeit und des Vorstellungsverlaufes, I. Teil, Leipzig, 1911, 69. o. 45
