Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

A) A gyermek lelki fejlődésének alaptényei

hallja annak hangját, sőt meg is érti azt. Ha pl. figyelmeztető, ijedt hangot hall, ide-oda fut és menekül az anyjához. Két- három nap alatt, már valósággal a szülők képességeivel rendelkezik. Milyen tökéletlennek látszik evvel a parányi madárkával szemben az újszülött gyermek. Nem ösmeri az anyja arcát, sem a hangját. Nem érez félelmet, nincs fogalma a veszélyről. Az agy anatómiája és a csíra fejlődése rajza megmagyarázza a különbözőség okát. E tudományokból meg- tánulhatjuk^ hogy a gyermek agya előtt, a világrajöveteléig, nem zárult még lé akkora mértékben a fejlődés lehetősége, mint az állatokéban. Flecháig kutatásai nagyban hozzájárultak a kérdés megvilágításához. 0 ugyanis nagyon sok embrionális és világrajött gyermekagyvelőt vizsgált meg, még pedig Weigert módszere alapján : színezéssel. És ilyen módon arra az eredményre jutott, hogy bárki könnyen meggyőződhetik arról, mely agyrészek fejlődtek ki teljesen — idegducaikkal és idegszálaikkal együtt — és készek a munkára, és viszont^ melyeknek a fejlődése nincs még lezárva és így azok lelki működéseket nem is fejthetnek ki.

Ilyen agyak összehasonlítása alkalmával világosan látható, hogy a világrajövetel utáni kéthetes agynak nagyon csekély része .fékeién színezett, míg pl. öt -hónappal későbben sok fekete jszínű rész mutatkozik már. Flecháig egész tömeg ilyen agyat preparált, mííködéáre kéáz, felig, ké.iz, vagy egéázen tökéletlen állapotban levőket. Ez a bemutatás igen tanulságos látvány a felnőtt embernek és Flecháig nem ok nélkül ajánlja azt a tudósvilág figyelmébe.

Gyermekagyvelőkből készített górcsövi preparátumok útján meggyőződés szerezhető, hogy a megszámlálhatatlan sokaságú agysejtből nagyon kevés fejlődött ki a gyermek születé.- seig. (FlechjlgTFeTz.TA legnagyobb részük fejletlen és képtelen a működésre. Ez az anatómiai alaptény; mely a ténykörülményeket olyan szemléltetően illusztrálja, a biológia tágas tereire vezet bennünket, amely ismét az újabb tények egész sorát szolgáltatja. S ezek a tények új fényt vetnek a gyermeki lélek fejlődésének bonyolult problémájára. Hála oly§m nagynevű tudósok, mint E. o. Baer, Herbert Spencei, Cht.' Darwin, h. Hacjcel& tb. munkájának, a biológiai nézőpon^Eeljesérvé- nyere jut már a tudományokban.

Bátran mondhatjuk, hogy a biológia a nemrég elhúnyt